Századok – 1995

Történeti irodalom - Köblös József: Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellok korában (Ism.: Teke Zsuzsa) V/1185

TÖRTÉNETI IRODALOM 1185 össze nézeteimet.) Még szerzőnk művéből is kiviláglik, hogy sem a művészetben, sem az irodalomban nem mutatható ki hanyatlás, hozzáteszem, a gazdaságban sem. Elkerülte irodalomtörténészünk figyelmét, hogy Bessenyei József a Magyar Nyelv 1984-es évfolyamában (116-123. o.) közölte a .János király árultatása" című 1530 körüli, történeti elbeszélést nyújtó Szapolyai-ellenes vitairatot. Pedig ennek, mint ahogy Mindszenti Gábornak is, szintén járt volna egy fejezet. Werbőczynél egy fontos kiegészítés. Erre nem gondolhatott Tarnóc, hiszen talán tényleg nem olvashatta. Fraknói Vilmos óta kísért történetírásunkban Werbőczy levéltárőri működése az 1480-as években. Ebből természetesen még az 1486-os törvénykönyv készítésében való esetleges részvételét is le lehet vezetni. (117. o.) Nos, ezzel szemben Hermann Zsuzsa a Levéltári Közlemények 1992-es kötetében fejtette ki kétségeit. (65. o. 11. j.) Azóta s^ját kutatásaim is alátámasztani látszanak Hermann aggályait: a nyolcvanas évek közepén működő levéltárőr nem Werbőczy volt. Pesti Gábor családi összeköttetéseiről 1968-ban az Irodalomtörténeti Közleményekben jelent meg egy tanulmány. Nem értem, hogy az irodalomtörténész szerző miért nem használta fel? (123-125.) Még néhány kisebb elírásra, hibára kell felhívnom a figyelmet, amelyek úgy látszik kihullottak a szakmai ellenőrzés rostigán. 19. o.: A pozsonyi egyetemet valószínűleg nem a huszitizmus ellen, hanem a bécsi egyetem hatásával szemben alapították. 22. o.: A Lasocki Miklós vezette királyi küldöttség 1447-ben. Sajnos, akkor nem volt király Magyarországon! Iluszti (i.m. 13. o.) idézi ugyan a Colocci-adatot királyi követekre, de helyesen Magyarország követének nevezi Lasockit. 64. o.: Drágfi Tamás királyi személynök, helyesen Drági. (Más család!) 67. o.: Váradi István - helyesen Várdai István. 96. o.: Mórévár - helyesen Márévár. Bajok vannak a képaláírásokkal is. Szerepel a lovagalakos kályha a budavári palotából, őrzési helyként a tatai Vármúzeum van megadva. Nos, az ún. lovagalakos kályha csempéi sok helyen előjöttek, és nem egy kályhát rekonstruáltak. Most a budai, vagy a tatairól van-e szó? A budai ugyanis a budai, a tatai a tatai vármúzeumban van. Az pedig, hogy a Bakócz-kápolna a budapesti Főszékesegyházban van, az feltehetően elírás Esztergom helyett. Végére érve hosszúra sikerült ismertetésemnek még meg kell jegyeznem, hogy kiragadott példákat hoztam, amelyeket még szaporíthatnék. Azért fordítottam ennyi időt és terjedelmet egy viszonylag jelentéktelen, hiszen csak kompilatív munka bírálatára, mert itt nem Tarnóc Márton személyéről, és erről a könyvről van szó, hanem arról, hogy az irodalomtörténészek egyrészt nem szeretik tudomásul venni a történészek eredményeit, másrészt, és részben ezért a Vitéz és Janus probléma, az olasz hatás talán túlzott hangsúlyt kap. Minden bírálat ellenére azonban mégis köszönet illeti Tarnóc Mártont, hogy rövid, frappáns fejezetekben össze merte foglalni a reneszánszkorral foglalkozó magyar művészettörténet és irodalomtörténet eredményeit. A munka ugyan nem sikerült a legjobbra, de ha valaki tudja, hogy mi maradt ki belőle, még hasznosan forgathatja is. Kubinyi András Köblös József AZ EGYHÁZI KÖZÉPRÉTEG MÁTYÁS ÉS A JAGELLÓK KORÁBAN (A budai, fehérvári, győri és pozsonyi káptalan adattárával) Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 12. MTA Történettudományi Intézete, Bp. 1994. 480 1. Míg a magyar egyházi társadalom legfelső, vezető rétegének szerepe, jelentősége nagyjából tisztázottnak tekinthető, addig a középréteg-prépostok, főesperesek, kanonokok, plébánosok — világáról meglehetősen hiányosak az ismereteink. Az egyes káptalanok történetéről jelentek ugyan meg munkák, de a papságról, az egyházi társadalom középrétegének zömét, a mintegy 600 embert alkotó kanonoki réteg tagjairól, e réteg liturgikus szerepéről, politikai, művelődéstörténeti jelen-