Századok – 1995

Történeti irodalom - Danyilova L. V.: Szelszkaja obscsina v szrednyevekovoj Ruszi (Ism.: Kurunczi Jenő) V/1179

1180 TÖRTÉNETI IRODALOM vitára, a faluközösség és a parasztság története kapcsolatára, a társadalmi-gazdasági és az osztályharc-tematika hosszú ideig fennálló primátusának káros voltára, az obscsina és az önkényuralom viszonyának vizsgálatára, az orosz középkor három szakasza faluközösségének eltérő minőségű elemzésére (a történetírás a késői feudalizmus ioldközösségét kutatta a legkörültekintőbben), a „fekete" földű északi és a szibériai obscsina és az orosz kapitalizmus genezisének kapcsolatára és végül a keleti szláv államiság és az orosz városok szociális tagoltságának (ami a szerző szerint a 14-15. századra alakult ki) kontaktusai tágabb (falusi környezetbeli) hatására. A régészeti leletek megerősítették az állam kialakulása előtti (6-8. sz.) és a korai (9-12. sz.) keleti szláv faluközösség változásainak anyagi és szociális előzményeit. Máig nagy vita folyik a 13-16. században az állami földeken élő parasztok faluközösségének jellegéről. Az ún. csornoszosnaja voloszty földje egyesek szerint állami tulajdon és az ott élők feudális járadékkal tartoztak, míg mások ezt kétségbe vonják. Fontosnak véljük, hogy a történészek ezt az intézményt komplex funkciójúnak látják és nem teszik csak állami érdekeket érvényesítő szervvé. Danyilovával egyetértünk, hogy a koncepcionális eltérések ellenére aligha vitathatók a középkori orosz szomszédsági közösség korlátai és a kora feudalizrausbeli és a 13-16. századi „adózó voloszty" közti genetikus kapcsolat. Az orosz historiográfia nagy érdeme, hogy a faluközösséget az egész társadalmi szerkezet részeként fogta fel és rámutatott, hogy a fóldviszonyokat századunk elejéig meghatározta. A könyv harmadik fejezetében a keleti szlávok államalapítás előtti faluközösségéről olvashatunk. A régészet és a történettudomány egyaránt kimutatja, hogy a patriarchális társadalmi tagoltság jóval az államalakulás előtti jelenség. Az archeológiai ásatások feltárják pl. a 7-9. századi településszerkezet és a családstruktúra átalakulását. Több tényező hatott a faluközösségi tagok kasztosodása irányába. így az ipari és a falusi települések elkülönülése, az anyagi javak cseréje, az interetnikai viszonyok (a rabok és a hadifoglyok szerepét a társadalmi differenciálódásban megerősítik a bizánci és az arab források), a fegyveres kíséret (druzsina) kiformálódása. Ezek a folyamatok (az egyes rétegek mobilitása) azonban még nem szakadtak el a patriarchális nemzetségi kapcsolatoktól. A felső rétegek elkülönülése a 8-9. sz. határán következett be, az átmenet mechanizmusát — a források hézagossága miatt — azonban nehéz megítélni, az viszont bizonyosra vehető, hogy a korábbi szokásjogi normák a kijevi Rusz idején is fennmaradtak. Az államalakulás előtti orosz obscsina heterogén (szomszédsági-nemzetségi és korai szomszédsági) jelenség. Sajátossága az elsődleges szocialitás és a növekvő társadalmi differenciálódás összekapcsolódása. A folyamat előzményei a katonai demokrácia korába nyúlnak vissza. A 6-9. századi társadalom átmeneti jellegét jól mutatják a nemzetségi kötelékek maradványai és a közösségek belső rétegződése. A negyedik fejezetben a korai keleti szláv állam faluközösségével foglalkozik a szerző. Megállapítja, hogy — a gyors változás ellenére — az igazi paraszti földközösség kialakulása századokig tartott. Bizonyítékaként (a Russzkaja Pravda, a Jaroszlávicsok Pravdája cikkelyeit és az évkönyveket alaposan elemezve) a szokásjogi normák különböző területeken (pl. a vérbosszú, az öröklési rend stb.) való fennmaradását és a kor egyes rétegeinek (így a szmerdeknek) a földesúri, a fejedelmi joghatósághoz és a faluközösséghez kapcsolódó vitatott viszonyait idézi. Danyilova jól látja, hogy a közösségek felső rétegei kikerültek a fenti normák hatálya alól. Tendenciaként hangsúlyozza a társadalom fokozott átrétegződését, az obscsinák közti viszonyok, belső struktúrájuk és funkcióik bonyolultabbá válását. A 9-12. századi korai feudalizmust az ilyen jellegű intézményekhez, a feudálisán függő rétegek munkájához és a járadékokkal való kizsákmányoláshoz köti. Ebben az értelemben szerinte (amivel nézetünk szerint komoly vitát indukál és csak részben lehet egyetérteni vele) ekkor még nem beszélhetünk orosz kora feudális viszonyokról. Azt valóban meg kell vizsgálni, mikortól és milyen kritériumok alapján vált a társadalmi funkciók ellátásáért adott ajándék járadékká és milyen szerepet játszott ebben pl. az adóbeszedési körút és az ellátási rendszer, mert ezen kérdésekben igen eltérő a történészek véleménye. Fejlődési sajátosságként Danyilova jól érzékelteti az államhatalom kompetenciájának kiteljesedését és vele együtt a korabeli faluközösség funkcióinak csökkenését. Mi inkább csökkenésről és módosulásról beszélnénk. Ekkor a faluközösség tagjait már nem annyira a rokonsági, hanem a területi és a politikai kapcsolatok integrálják. Ugyanakkor az elsődleges szocialitás jegyeit, patriarchális jellegét és konzervativizmusát az obscsina egész léte alatt megőrizte. Az államiság kialakulásával a társadalmi makroszisztémába beépülve a középkorban csak lassan vált paraszti intézménnyé. Mű«e ötödik fejezetében a középkori orosz faluközösség históriáját elemzi. Joggal állapítja meg, 'logy a 14. század végétől nagyrészt a családi nagybirtokok (a votcsinák) növekedésével