Századok – 1995

Történeti irodalom - Danyilova L. V.: Szelszkaja obscsina v szrednyevekovoj Ruszi (Ism.: Kurunczi Jenő) V/1179

TÖRTÉNETI IRODALOM 1179 L. V. Danyilova SZELSZKAJA OBSCSINA V SZREDNYEVEKOVOJ RUSZI Moszkva, 1994. Izd. Nauka. 317 1. A FÖLDKÖZÖSSÉG A KÖZÉPKORI OROSZORSZÁGBAN A mű bevezetőjében a tematika aktualitására utal a szerző, amikor kifejti, hogy a paraszti faluközösség kutatása általában is elősegíti a társadalmi formációk változásának és az egyes társadalmi intézmények átalakulásának és összefüggéseinek vizsgálatát. Az orosz földközösség (obscsina) a kapitalizmus előtti történeti fejlődési szakaszban — a maga strukturális és funkcionális sajátosságaival — az alulról felfele haladó korporativitást testesítette meg. A hagyományos agrárgazdasághoz szervesen hozzátartozott, sokáig alapvetőnek bizonyult a mezőgazdasági termelést meghatározó fő természeti tényező (a föld milyensége), hosszú ideig fönnmaradtak a változások ellenére a faluközösség életét szabályozó demokratikus elvek és a sajátos orosz paraszti tradíciók és mentalitás nem tűnt el az obscsina megszüntetésével se. Danyilovának igaza van, hogy az orosz társadalmi mozgalomban és a történetírásban végig kardinális kérdés volt a földközösség megítélése. Mégis valójában — a sikerek ellenére — a kutatás kiegyensúlyozatlan (leginkább az 1861. évi reformokat megelőző és közvetlenül követő időszakot vizsgálták) és számos probléma (pl. a szomszédsági közösség genezise, az állammal és az örökbirtokokkal való kapcsolat) elméletileg és konkrét történeti anyagon is bemutatva mindmáig tisztázatlan maradt. Danyilova könyve első fejezetében a földközösséget mint szociális intézményt elemzi. Jogosan állapítja meg, hogy az osztálytársadalmak előtti társadalmi-gazdasági formációban a törzsi-nemzetségi közösség volt a legfőbb társadalmi strukturális alegység. Még a másodlagos szocialitás fokán kialakuló szomszédsági közösségekben is nagy szerepet játszottak a vérrokonsági kötelékek és a természeti determináltság. A törzsi-nemzetségi és a szomszédsági közösség kiformálódása közt hosszú időszak telt el, amit átmeneti típusok jellemeztek, és noha lazultak a patriarchális kötelékek, a természettől való függés még sokáig fönnállt. Ugyancsak lassan oldódott a társadalmi szinkretizmus: az anyagi, társadalmi és szellemi szférák összefonódása. Danyilovával egyetértve azt mondhatjuk, hogy valóban genetikus kapcsolat van az osztálytársadalmak faluközössége és a vérrokonsági közösségek között. A társadalmi struktúra átalakulása, amely sok tényezőtől függően a legkülönféle formákban ment végbe, összefüggött a termelő életmódra történő áttéréssel. Sokáig fönnmaradt a közösségi és a magántulajdon együttléte is. A faluközösségi önigazgatás csak fokozatosan lett a létrejövő államszervezet legalsó láncszemévé. Az államiság kialakulásakor társadalmi funkciói először a szokásjogon, majd az állami jogelveken alapultak. A technológiai munkamegosztás lassan nőtt át társadalmiba, ami szociális differenciálódással járt együtt. Az ún. barbár törvénykönyvek (köztük a Russzkaja Pravda) a közösségi tagok munkatevékenységét a társadalmi kötelmekkel együtt szabályozták. Danyilova nézetünk szerint joggal hangsúlyozza, hogy megfelelő kritériumrendszer híján nehéz a valódi államiság és a járadékok megjelenésének pontos időbeli meghatározása. A faluközösségek konkrét formái közvetlenül függtek a természeti-földrajzi és a történeti feltételektől. Az orosz földközösség a gazdasági-társadalmi makroszisztémában mikroorganizmusként játszott nagy szerepet. Noha a kooperáció felölelte az anyagi és szellemi élet összes területét, az orosz obscsina termelési funkcióit őrizte meg. A termelőerők naturális szintjének megfelelően ezen korai szakaszában a faluközösség volt az újratermelés egyetlen biztos garanciája. A szomszédsági közösség kezdeti formái igen különböző társadalmi és professzionális elemeket foglalnak magukba. A városnak falusi környezetére gyakorolt intenzív hatása ellenére mégis hagyományos agrárcivilizációról beszélhetünk. Az államiság kialakulásával — noha a paraszti közösségeket új vonások is jellemezték — nem fokozódott az innovációs képesség. A szomszédsági földközösség termelési, politikai stb. vonatkozásban kiindulópontul szolgált a feudális korszak államai területi-adminisztratív alapelveinek kialakításához. Oroszországban egészen századunk elejéig az obscsina gazdasági, társadalmi és ideológiai-politikai téren megőrizte döntő befolyását. Műve második fejezetében a középkori orosz faluközösség legújabb historiográfiai irányzataival foglalkozik Danyilova. Kitűnően érzékelteti a kronológiai és tematikai fordulópontokat. Csak rámutatnánk ezzel kapcsolatban pl. az 1960-as évektől az ázsiai termelési módról felújuló