Századok – 1995

Figyelő - Gazdag László: Rómától a mongolokig V/1171

FIGYELŐ 1173 mindig is az alacsony termelékenységű, lomha, de sokat fogyasztó bivaly és a szarvasmarha marad a fő igavonó állat. A 9. században forradalmi újítás a szlávoknál: a ló nyakáról a szügyére kerül a hám, amely egyben sokkal könnyebb lesz, hiszen a fából készült súlyos igát felváltja a bőrből készült hám. 4-5-szörösére növekszik ezáltal a termelékenység. Azután ott van a kézikasza megjelenése a 12. században. Igaz, hogy Braudel szerint csupán a 16. századtól kezdve használják a gabonabetakarításban is, amikor új, nem pergő szemű árpa- és búzafajták jelennek meg, ám a szénabetakarítás forradalmasítása is óriási jelentőségű a fejlett, istállózó állattenyésztés szempontjából. Az istállózás már a 10. században megjelenik, és döntően az éghajlati tényezők kényszerítik ki. Általában Keleten, vagy inkább Dél-Keleten nem olyan égető szükségszerűség az istállózás, ebből következően a szénakészítés sem, és így a kézikasza használata sem. Ma is százmilliók takarítják be a rizst, a kölest, a búzát a jóval kevésbé termelékeny, derekat nyomorító sarlóval. Az agrártechnikának ez a folyamatos tökéletesítése a speciálisan európai viszonyokból ered, nevezetesen az egyén autonómiájából, amely még a legintenzívebb feudális függés mellett is megmarad. A jobbágy mái- nem egy faluközösség tartozéka, még ha falu is a lakhelye, a közösségi célú termelésnek csak nyomai vannak, eltérően Ázsia faluközösségeitől, a földesúr-jobbágy viszony is perszonalizálódott, vagyis az egyén közvetlenül lép kapcsolatba urával és nem a közösségen keresztül. A virágzó feudalizmus időszakában (1000-1400) már visszaszerezte helyét az árutermelés, a pénz, a jobbágy százalékot fizet, vagyis kilencedet, tizedet, ami egyébként sem jelent drasztikus elvonást. Általában az átlagos európai ország lakosságának egy-két százalékát teszi ki a nemesség (kivétel Magyarország 5% és Lengyelország 6-7%), vagyis az adózók száma biztosítja a luxusfogyasztást, nem pedig az egyes egyének kizsákmányoltságának nagy foka. A jobbágy a többletet piacra viheti, tehát lehetősége van egy bizonyos határig a felhalmozásra. Ez a határ a jobbágyi függés kereteit mái- veszélyeztető „tollasodása" a parasztnak, amelyet ha megközelít, akkor azért az államhatalom igyekszik időben közbe lépni, egyrészt emelve az adóterheket, másrészt jogi eszközökkel gátolni a gyarapodást. A házi kisipar összezsugorodása, az iparcikkekkel való önellátás mértékének jelentős csökkenése a városi céhesipar és kereskedelem kivirágzását teszi lehetővé, és ez a munkamegosztás társadalmi méretekben a termelékenység jelentős emelkedését eredményezi. Itt az „innovációs kényszererők" helyett mái- nyugodtan használhatjuk az „innovációs hajtóerők" kifejezést. Persze a falun belüli differenciálódás azért erős kényszererőként is felfogható, ami alól nemigen bújhat ki az egyén... 3. Zsidó-keresztény civilizáció: a modern Európa születése A zsidók nagy újítása a monoteizmus volt. Miért náluk és miért csak őnáluk jelenik ez meg, kb. i.e. 1300 körül? A Biblia első részei (valószínűleg Eszter Könyve) ebből az időszakból valók. S valóban! Nippontól a Brit-szigetekig, Indiától a Csukcs-ÍÖldig, Alaszkától a Tűzföldig, Óceániától Afrikáig nem találunk egyetlen