Századok – 1995

Figyelő - Gazdag László: Rómától a mongolokig V/1171

1174 FIGYELŐ eredeti vallást sem, amely monoteista volna. A buddhizmus sem tekinthető klaszszikus értelemben annak, a lélekvándorlás tanával, Buddha számtalan inkarnációjával és reinkarnációjával. A kereszténység és az iszlám már a Tórából nő ki, annak továbbragozása, ha úgy tetszik. Iszonyúan nehezen jut el az emberiség az egyistenhitet megtestesítő magaslatig. A történelem országútján végigmenve letűnt népek, kultúrák emlékei mellett haladunk el, miért éppen a zsidók voltak képesek átélni minden vihart; és még fontosabb kérdés, hogy miért éppen ők hajtották végre a nagy vallási innovációs ugrást? Mi is ennek az ugrásnak a kiinduló pontja? A messiásvárás! Szüksége van alapvetően sikeres, uralkodó népeknek messiásra? Nyilván nincs, vagyis egy kellően viharvert történelmű népre van szükség ehhez, olyanra, amely hol a babiloni, (i. e. 586-538) hol az egyiptomi (i. e. 1200 körül) fogságot nyögi, hol templomának lerombolását siratja. Persze rengeteg nép volt hasonló helyzetben, többségük elolvadt, felszívódott az erősebb, a hódító civilizációs olvasztótégelyében. Kellett tehát egy korán magas civilizatorikus fokra ért, de viszonylag kis nép, amely korai fejlettségét valamiért nem tudta erőfölénnyé alakítani a környezettel szemben. Megint a különös, nem tipikus tényezők, mint a sivatag és a tenger együttese, ahol a lakosság rákényszerül a kereskedelemre, ebből kifolyólag a pénzfelhalmozásra. A kereskedelem révén megismer sokféle népet, kultúrát sok ismeretet halmoz föl. Egyiptom közelsége nemcsak fenyegető árnyékot jelent, de egy páratlan civilizáció hatását is, a fejlett írásbeliséget, valamint —- és ez nagyon fontos — a földi istenkirályt. Egyiptom mái- nagyon közel áll a monoteizmushoz, tudunk is egy konkrét kísérletről, IV Amenhotep (Ekhnaton, i. e. 1367-1350) reformjáról, amely a fáraó halála után elenyészik. Ez természetes, ahhoz hogy a monoteizmus győzzön a politeizmus fölött, kellett a messiáshit, és egy hatalmas birodalomnak mi szüksége lett volna messiásra? A zsidók Egyiptom és Mezopotámia keresztútján rengeteg civilizációs hatásnak voltak kitéve, és el ne felejtsük „mellettük" a föníciaiakat és a lídeket, valamint északabbra a hettitákat! Persze meg is fordíthatjuk a kauzalitási láncolatot, mondván, hogy a zsidó civilizáció éppen a messiáshit és az abból kinövő monoteizmus következtében maradt fönn, de ezzel csupán a tyúk-tojás problémához jutunk. Egymást erősítő kölcsönhatások sorát látjuk, vagyis különös innovációs kényszererők, sokrétű civilizációs hatás, a speciális egyiptomi kapcsolat, a „sanyarú" népsors, majd az ezekből kikristályosodó egyistenhit, amely megadja a kiválasztott nép és ezáltal a szoros összetartozás tudatát. Amikor Jézus színrelép, találunk egy olyan népet, amelynek nem csak uralkodó osztálya művelt, írástudó, hanem az egyszerű halász is. A Megváltónak nem kell okvetlenül a felsőbb osztályhoz, vagy a papsághoz fordulnia, a Genezárethi-tó halászai gyűlnek majd köré. Ezek a nagyon egyszerű emberek lesznek képesek majd szónokolni, tudást közvetíteni. Ekkor már adott az új, hatalmas civilizáció, a hellén-római kultúra közvetlen hatása Jeruzsálemre, de amely egyben megint a héberek szabadságának korlá-