Századok – 1995
Közlemények - Magyar Zoltán: A Kolozsvári testvérek váradi királyszobrai V/1155
A KOLOZSVÁRI TESTVÉREK VÁRA DI KIRÁLYSZOBRAI 1159 tisztelendő János atyánk váradi püspök, a kolozsváj-i Márton és György mesterek által.)1 5 A felirat egy 1671-ből származó naplótöredékben is szerepel,1 6 valamelyest archaikusabb írásmódban, ám a fentiekkel szóról szóra megegyezően, tehát mindenképpen hitelesnek tekinthető. A május 20-án befejezett szobrot szeptember 8-án a székesegyház védőszentjének, Szűz Mária születése ünnepén avatták fel Zsigmond és felesége, a készíttető Czudar János püspök (1383-1395) és az ország előkelői jelenlétében.1 7 A bronz lovasszobor a többi királyszoborhoz hasonlatosan ar anyozva volt és kőtalapzaton (egyes források szerint márványtömbön)1 8 állt. Típusát és alépítményét tekintve bizonyára az észak-itáliai sírszobrászat kommemmoratív-monumentális álló vagy lassan lépő lovasszobraihoz igazodott,1 9 míg kompozíciója alapján már a reneszánsz lovasemlékművek előfutárának tekinthető.2 0 Mint Cs. Szabó László találóan megjegyzi: amikor felállították, Donatello még csak négy éves volt.2 1 A szobornak méltóságteljes dinamikát adott a lovas mozdulata: előrenyújtott jobb kezében Szent László csatabárdot tartott. A művészettörténet szerint ez volt Justinianus óta az első szabadtéren felállított lovasszobor. Szerencsére e szoborról néhány egykorú ábrázolás is fennmaradt. Cesarea Porta 1599-ben rajzolta le Várad egy évvel korábbi török ostromát. A képről, melyen a székesegyház és a lovasszobor is í'elismerhető, Johannes Sibmacher három évvel később rézmetszetet készített, s utóbb ez teijedt el. Részletesebb és áttekinthetőbb ennél Georg Houfnagel (Joris Hoefnagel) ugyancsak ezekben az években készült metszete, mely az 1617-ben Kölnben megjelentetett városlátképsorozatban látott napvilágot. Megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy a szerző járt-e Váradon, avagy mint sok esetben: itt is előképek után dolgozott.22 Mindenesetre e Várad-ábrázolás kisebb hibái és hiányosságai ellenére a rézmetsző valamennyi akkori képe közül a leghelytállóbb. Ami az óvárost illeti, a rézmetszeten jól felismerhető a püspöki palota, a három tornyú székesegyház, melynek nyugati homlokzata előtti téren, a főbejárattal szembefordulva tűnik elénk a lovasszobor. A képen Cesarea Poita rajzához hasonlóan még a sokak által felemlített jellegzetes mozdulat is kivehető, valamint az is, ahogy a ló lépésre emeli egyik mellső lábát (miként például a bözözi falképen). Míg azonban Cesarea Porta rajzán a szobor egy hangsúlyozott talapzaton áll, Houfnagel ábrázolásán nem fedezhető fel hasonló építmény A leírások alapján az előbbi tekinthető hitelesebbnek. A lovasszobor első ízben a 15. század első felében tűnik fel a forrásokban. Az Orosz Evkönyvek Pahomije deák-féle legendája ugyanis ekkor keletkezett. Pahomije valamikor 1427 és 1456 között huzamosabb időt Magyar-országon töltött, minek során Váradra is eljutott. Az ott hallott Szent László-hagyományt formálta aztán tovább a saját elképzelései szerint. Pahomije László-legendájának fő helyszíne Nagyvárad, ahol az ott székelő László király legyőzi az országra törő tatárokat, és megöli azok vezérét, Batut. Ezt követőn szövi meséjébe a szerb deák a Váradon látott pompás lovasszobrot: „Annak utána rézbül szobrot mintáznak vala a kerál képére; lovon ül és kezében bárdot tart vala."2 3
