Századok – 1995

Közlemények - Magyar Zoltán: A Kolozsvári testvérek váradi királyszobrai V/1155

1160 MAGYAR ZOLTÁN' Janus Pannonius 1451 elején töltötte téli vakációját nagybátyja (Vitéz János) püspöki székhelyén. Híres versében Váradtól, az alapító király szobra előtti tisztességgel búcsúzik: S rőt fegyvert viselő lovas királyunk, hős, ki bárdot emelsz a jobbkezedben — márvány oszlopokon pihenve egykor bő nektárt verítéke zett a tested — utunkban, te nemes lovag, segíts meg. (Aprily Lajos fordítása) A reneszánsz ember művészetek iránti rajongása is ott van ezekben a sorokban. Miként fél évszázaddal később egy másik humanista, a lengyel Paulus Crosnensis Ruthenus Szent Lászlóról írt dicshimnuszában (Panegyricus in laudem divi Ladislai regis) is. Ruthenus Thurzó Zsigmond püspök meghívására jött Váradra, és 1509-ben vetette papírra az alábbi sorokat: És nem messze lovasszobor áll a magasban, ahonnan, Szent László, daliás termeted árnya lenéz. Ezt, aki egyszer látta, dicséri, csodálja, imádja. S nem hiszi el, hogy ilyet alkot az emberi kéz. Biztosan azt hiszi, égi terekről szállt le a loldre, Vagy legalább, hogy olasz műhelyben született. (...) Azt hiszem én (röviden szólván), hogy e munka mögött még Maga az ércöntő Vulcanus is lemarad. (Tóth István fordítása) A lovasszobor az 1470-1480 között íródott László-énekben is felbukkan. Kivált magas talapzatát és gazdag aranyozását tartja szükségesnek felemlíteni az ismeretlen szerző: Képed feltöltték az magas kőszálra, Fénlik mint nap, sajog mint arany: Nem elégszik senki tereád nézni. Valószínűleg a váradi lovasszobor szolgált mintául II. Ulászló 1499-ben vert aranyforintján látható ábrázoláshoz is. E pénzsorozat külön érdekessége, hogy azon a szent király első ízben jelenik meg lóháton, nyugodt léptető mozdulattal, jobbjában bárdot emelve - miként azt egyéb forrásokból oly jól ismerjük. Ulászló 1506-ban veretett másik sorozata azonban már nem a Kolozsvári-testvérek alkotására tekint vissza, hiszen itt már egy vágta közben csatabárdját hátralendítő Szent Lászlót láthatunk, mi több: fején a Szent Koronával (ez a korona első ismert ábrázolása). Am ezen érmék mintegy kivétel számba mennek, ugyanis uralkodóink ezt követően továbbra is megmaradtak a király másfél évszázada megszokott álló alakos képénél. Történeti-földrajzi munkák lapjain először Oláh Miklós Hungáriájának 1536-ban keletkezett Várad-leírásában tűnik fel a szobor: „Várad városa, püspöki székhely székesegyházzal, híres benne Szent László király csodáktól ragyogó hírű síija és Zsigmond császáré; nyughelye mellett éjjel-