Századok – 1995
Közlemények - Vajda László: A népvándorlások kérdéséhez I/107
114 VAJDA LÁSZLÓ A harmadik verzió (IV 11-12), amely Herodotos szerint több hitelt érdemel mint a többi, Ázsiából vándoroltatja be a szkythákat: „Az Ázsiában lakó nomád szküthák háborúba keveredtek a masszagetákkal, ennek folytán kénytelenek voltak átkelni az Araxész folyón és a kimmerek földjére vonulni. A hagyomány szerint ugyanis az a föld, amelyen most a szküthák laknak, egykor a kimmereké volt. A kimmerek a szküthák betörésének hírére — mivel nagy ellenséges sereg közeledett feléjük -— tanácsot tartottak [A kimmerek] kivonultak az országból, a szküthák pedig bevonultak és birtokukba vették az elhagyott területet A kimmerek Ázsiába [ez esetben: Anatóliába] menekültek a szküthák elől és megtelepedtek azon a félszigeten, ahol most a hellén Szinópé városa [mai nevén Sinop, a Fekete-tenger déli partján] található"4 4 A szöveg interpretációjával kapcsolatos földrajzi és történeti kérdésekre nem térek ki, csupán a Herodotos által (fel)használt gondolati modellel kívánok foglalkozni. A koncepció világos: a massageták elűzik a szkythákat, a szkythák elűzik a kimmereket,45 és a kimmerek megtámadják Sinopét (és más területeket4 6 ). Mivel a kimmer betörés állítólag Gyges lydiai király (Kr. 2. 652-620) idejébe esett (I 15), Herodotost mintegy kétszáz év választotta el a történésektől. Elgondolható-e, hogy az emberek, akik ezeket az eseményeket megélték, spontán tapasztalati alapon felismerték az okozati összefüggést közép-ázsiai népmozgalmak és az ióniai városok feldúlása között? A feltevés nagy mértékben valószínűtlen. A tetemes földrajzi távolságokon kívül tekintetbe kell venni, hogy a legtöbb ember informáltsága csekély volt és túlnyomóan a lokális eseményekre korlátozódott. Miképpen nyerhettek volna a kortársak ilyen nagyvonalú áttekintést a különböző térségekben lejátszódó események tömkelege felett? De később, a drámai mozgalmak lecsendesülése után is csodálatra méltó historiográfiai teljesítmény lett volna, az egyes csatákról, fosztogatásokról, idegen harcosok feltűnéséről szóló hagyományok zűrzavarából egy általános tendenciát, sőt, mi több: az egész folyamat regionális fázisai közötti öszszefüggést kihámozni. Honnan vette hát Herodotos értesülését az általa leírt, két évszázaddal korábbi „láncreakcióról"? Szerinte ez az eredethagyomány „a hellének és barbárok közt egyaránt él" (IV 12). Ez Aly (1969, 122) szerint „valószínűleg ezt jelenti: az a görög, akitől hallottam, a barbárokra hivatkozott"; Jacoby (1956, 120) úgy érti a kifejezést, hogy Herodotos ezt az elbeszélést többek által megerősíttette. A helyi adatközlők azonban — pontusi görögök csakúgy, mint szkythák — nemigen nyújthattak többek, mint a történetbe beszőtt mondák némelyikét (pl. a kimmer királyok sírjáról, talán a kimmer exodus egyik-másik részletéről), az egymást leváltó népvándorlások átfogó koncepciója aligha származott tőlük. Aly (i.h.) meggyőzően mutatta ki, hogy a Herodotos által közölt (fentebb nem idézett) helynevek, melyek a kimmerek korábbi szkythiai jelenlétét voltak hivatva bizonyítani, valószínűlegHekataiosra mennek vissza. Mint azonban még szó lesz róla, okkal feltehető, hogy a fejezet vezérgondolata: a történeti láncreakciók tana is a nagy elődtől származik, akinek művét Herodotos alaposan kiaknázta ugyan, de csak nagy ritkán említette meg egyértelműen forrásként.47 A negyedik verzió (IV 13) a híres kivonatot tartalmazza Aristeas eposzából: „A prokonnészoszi Ariszteasz epikus költeményében elbeszéli, hogy Phoibostól megragadottan eljutott az isszédonok földjére, s hogy az isszédonokon tűi laknak az
