Századok – 1995
Közlemények - Vajda László: A népvándorlások kérdéséhez I/107
A NÉPVÁNDORLÁSOK KÉRDÉSÉHEZ 115 egyszemű arimaszposzok, azokon túl4 8 az aranyat őrző griffek [grypes], s azokon is túl, egészen a tengerig [thalassa],^ a hyperboreoszok. Ezek a népek, a hüperboreoszok kivételével, az arimaszposzok kezdeményezésére valamennyien állandó háborúskodásban élnek a szomszédjukkal. Az arimaszposzok elűzték földjükről az isszédonokat, az isszédonok a szküthákat, s a szkythák olyan erőszakosan támadtak a déli tengernél [= Fekete-tenger] lakó kimmerekre, hogy azok is kénytelenek voltak elhagyni országukat" Ez a nép-katalógus hosszabb, mint a IV 12-beli: az utóbbi háromtagú lánca (massageták —» szkythák —» kimmerek) helyett itt hat „nép" szerepel. A lista első tagja a hyperboreosok, akik a mithikus geográfiában a világ szélén lakó népek egyike voltak. A következők az aranyat őrző grypes, akiknek a nevét itt óvatosságból nem „griff"-nek fordítanám, mert az utóbbi szó a mai archeológiai terminológiában a keverék-lények bizonyos típusait („oroszlán-griff", „madár-griff", „kígyó-griff") jelenti, míg a Herodotos által felhasznált listában láthatólag népről van szó (ami nem záija ki, hogy ezt a népet állati vonásokkal bíró keverék-lényeknek gondolták)50 . A grypes után jönnek az egyszemű arimasposok, azok után — a massageták helyett — az issedonok. A népek sora itt is a szkythákkal és a kimmerekkel zárul. (Exkurzus:) A hyperboreosok a szöveg kifejezett megállapítása szerint nem vesznek részt a harcokban (és a vándorlásokban). Ennek nyilvánvaló oka a mithikus hagyomány: a hyperboreosok boldog, sokban az Elysion lakóira emlékeztető népe nem háborúskodhat; különösen idegen számukra az a szerep, amelyet a láncreakció koncepciójának következetes alkalmazása esetén be kellene tölteniük: az agresszorok szerepe, akik a háborúknak a világ peremétől a Fekete-tengerig terjedő sorát váltják ki. Az elűzött szomszédok országába való kivándorlásuk sem jöhetett szóba, mert földjüket, amely Apollon téli lakóhelyéül szolgált,5 1 semmiképpen sem adták volna fel. A grypes szerepét Herodotos (vagy forrása) nem írja le egyértelműen. Egyrészt megtudjuk, hogy a hyperboreosokon kívül valamennyi felsorolt nép, tehát a grypes népe is, részt vett a háborúkban; másrészt — a hyperboreosokhoz hasonlóan — ők sem okozói a háborúknak, hanem az arimasposok a kezdeményezők. Arra sem történik utalás, hogy a grypes, a láncreakció mechanikájának megfelelően, benyomultak az arimasposok országába. Az ellentmondás valószínűleg ebben az esetben is a mithikus geográfiai hagyomány és a racionalista spekuláció kolliziójából adódott. A láncreakció modellje kényszeríti a szerzőt, a „láncot" az oikumene határáig visszakövetni, vagyis azokat a népeket is beiktatni a schémába, amelyek csak a mithikus geográfiából voltak „ismertek"; ezek némelyike azonban bizonyos (mithikus) vidékekhez volt kötve. Ez lehetett a helyzet az aranyat őrző grypes esetében is.52 Noha nem teljesen világos tehát, hogy a lánc melyik népnél kezdődik, az alapkoncepció ugyanaz, mint a harmadik variánsban (TV 11-12.). Herodotos ez alkalommal kifejezetten Aristeasra hivatkozik, és nincs okunk kételkedni benne, hogy valóban ismerte az Arimaspeiát. Ezzel azonban még nincs tisztázva a népvándorlások láncreakciójáról szóló jelentés eredete. A Prokonnesosból, a Márvány-tenger egyik szigetén alapított miletosi görög kolóniából jött Aristeas egyike azoknak a — többnyire Apollon kultuszához kapcsolódó — szentembereknek, akik jelentőségét az archaikus kor szellemi kultúrájában nem lehet eléggé hangsúlyozni.5 3 Csodatettei5 4 egy jól ismert repertoárból valók.5 5 Jel-
