Századok – 1995
Közlemények - Vajda László: A népvándorlások kérdéséhez I/107
A NÉPVÁNDORLÁSOK KÉRDÉSÉHEZ 113 hitt nézeteiket és ítéleteiket is jórészt tradíciók sugallják. Azokat a régmúlt gondolkodókat, akiknek intellektuálisan adósai vagyunk, túlnyomó többségükben nem ismerjük név szerint; a kevesek közül azonban, akiket meg tudunk nevezni, talán senki más nem gyakorolt olyan maradandó befolyást az európaiak ethnológiai nézeteire, mint Herodotos. Azt a népvándorlás-koncepciót is, amelynek máig tartó hatékonysága ajelen dolgozatra ösztönzést adott, neki köszöni a tudomány—pontosabban: az ő közvetítésének. Régen bebizonyult ugyanis, hogy Herodotos nemcsak saját megfigyeléseire (opsis) és kérdezősködésekre (Historie) támaszkodott, hanem korábbi írásos forrásokat is felhasznált, amelyek nem maradtak fenn, mert Herodotos Kr. e. 430 körül lezárt műve háttérbe szorította őket. Kiindulásul szolgál egy rész az ún. szkytha logos-ból. Ez tulajdonképpen egy hosszabb geográfiai-ethnográfiai exkurzus, amely Dareiosnak a szkythák ellen viselt háborúja (Kr. e. 513-512 körül) keretébe van beillesztve. Mivel Herodo tos maga Szkythiát — a mai Ukrajnának a Fekete-tenger partvidékétől távolabb eső részeit — csak futólag látogatta meg,33 információi e területről és népeiről lényegében háromféle forrásra vezethetők vissza: a vidékkel ismerős személyek kikérdezése (logioi3 4 ) Olbiában és az északi Pontus-part más görög gyarmatvárosaiban, ahol nemcsak ott élő görögök (köztük ismeretekben különösen gazdag kereskedők), hanem hellenizált szkythák3 5 is lehettek informátorai; a miletosi Hekataios művei (Kr. e. 6. század vége körül), amelyek csak töredékekben — későbbi szerzők idézeteiben — maradtak ránk; és az ) r Arimaspeia", egy különös epikus költemény, amelyből összesen tizenkét sort ismerünk; kora vitatott;3 6 az ókor egy rejtélyes, csodatevő képességekkel felruházott személyiségnek, a prokonnesosi Aristeasnak tulajdonította.3 7 A forrásokra való utalás azért is szükséges, mert Herodotos „a" szkythák38 eredetének kérdésére négy különböző választ ad, s—ha nem is egészen következetesen — az egyes verziók forrására is utal.3 9 A négy elbeszélés közül kettő-kettő tipológiailag rokon; az első kettő esetében tulajdonképpen nem is önálló elbeszélésekről van szó, hanem egy monda variánsairól; hasonlóan szoros a kapcsolat a harmadik és negyedik elbeszélés között. Az első verzió (IV 5-7) állítólag maguknak a szkytháknak az eredetmondája,40 a második (IV 8-10) Herodotos szerint a pontusi görögök körében volt forgalomban 41 Dinasztia-mondává fejlesztett őskor-őskirály-mondával van dolgunk. Fő témái: az első ember (illetve a dinasztia-alapító) míthikus származása és uralkodásra való elhivatása. A két elbeszélés az események leírásában is lényeges egyezéseket mutat (három rivalizáló fivér; ordál-szerű alkalmassági próba szent uralkodói szimbólumok segítségével; a legfiatalabb fivér győzelme; a szent eszközök kultusza). A szkythák mint nép eredetéről csak annyiban esik szó, amennyiben a dinasztia alapítója és fivérei bizonyos törzsek ősei lesznek. — Hasonló tradíciókat számos kultúrából ismerünk, az indogermán körön kívül is;4 2 fontos lehet Kothe utalása a szent inszigniák nem tipikusan szkytha („preszkytha", „bronzkori") jellegére.4 3 Míg ez a két elbeszélés végeredményben a szkythák autochthoniáját feltételezi, a harmadikban és negyedikben bevándorlásukról van szó.
