Századok – 1995
Közlemények - Binder Pál: Havaselve vajdaság megalakulásának dél-erdélyi előzményei és következményei (13–14. század) VI/1123
1128 BINDER PÁL Lator (Lotru) Magyar-Zsil és a Sebes patakok vízválasztójára Szelistyeszék területéről fontos pláj indult, mely az olteniai havasalján hagyta el a hegyeket. 1630. május 27-én Kákova és Szibiel szelistyeszéki falvak szerződést kötöttek a két falu közötti hegynyeregről kiinduló ösvény ügyében, mely átvezet a magas havasokon s ez az ösvény (poticul) a Pradosul Sibielului nevet viseli (zum Ibergang ins Hohe Gebürg genand Poticul dos Predosul Szibieluluy). Az 1630. évi leírás szavai szerint az említett ösvény a Havasi Nagy Útban folytatódik (Drumul mayre all munteluj).32 A Szibiel melletti Zidul Muntelui (a Havas fala) nevű középkori várrom az itt induló havasi ösvény torkában épült. A 14. században ezen Havasi Nagy út ispánja volt Tompa János; nem véletlen, hogy a hágó legkeskenyebb részén vannak a Tímpa nevet viselő havasok. II. A magyar királyság eléri a havasok vonalát, Szeben vármegye megszervezése (1141-1161) II. Géza király korában (1141-1161) a déli havasalja egész a Sebes-föld határáig, tehát Orlát vidékéig az erdélyi vajdaság, egyházilag pedig a gyulafehérvári püspökséghez tartozott. A Rika és a „Kakasborozda" Kőhalom-vidéki előtere — tehát az akkori keleti gyepű — Fehér vármegyének számított. 1206-ban, amikor a későbbi Kőhalomszék közelében Johannes Latinus megkapja a Kozdfőt (ahol később a róla elnevezett falu, Wallendorf települ), a beiktatást a Fehér vármegyei várjobbágyok pristaldusa (per iam dictum pristaldum iobagionibus Albensis Castri) végzi.32 A szászok betelepülésével szerveződő Szebeni ispánság Szebenvára (Orlát) és Halmágy között vette át a havasok és az azon átvezető utak őrzését. Az eredeti Szeben vármegye (a későbbi Szeben, Újegyház és Nagysinkszék ugyanis önálló és az esztergomi érseknek alárendelt területe) egyházilag nem tartozott az Erdélyi Püspökséghez, itt prépostságot alakítottak. A szebeni prépostság a magyar királyság határőrzőinek, védszentjének, Szent László királynak nevét vette fel. A katolikus kereszténység határvidékén, a korona védelmére behívott szászok (ad retinendam Coronam) nem mondhattak le a gyepűk és a gyepűkapuk közvetlen védelméről sem. Ez különösen fontos lett a 13. század legelején, mikor a bolgár-kun-román támadások ellen a rövid életű konstantinápolyi latin császárság a magyar királyság szövetségét kereste.3 4 A havasi gyepüket s különösen a gyepűkapukat őrizni kellett. A tatárjárás korában Rudolf von Ems Világkrónikájában röviden szól vidékünk geopolitikai helyzetéről: „inrehalp ir Kluse zil /kötzilel und Koltzil sint/ und manege unkristenlidin kint/ in vromdin Sundir sprachin/ Valwen und wilde Vlachin/ jenseit des sneberges kant/ sind lant du si begant/ die Falben und die Flachen/ iensit des Sneberges hant/ grozin lant der sie sich begant/ inwendic Ungern sint genant/ in dem selben land/ und innerhalb der Klüsen tor".35 Ebből a versszakból a többi közt megtudjuk, hogy a Havaselvén (jensit des sneberges) kunok és vad románok élnek s Magyarország a gyepűkapukon (klusen tor) belül van. Ezen clausákat, kapukat védeni kellett mégha magas havasokon vezettek is át. Erre azonban a királyi korona védelmére behívott szászok nem voltak alkalmasak. Elsősorban azért, mert szállásterületük nem terjedt az ösvényekben
