Századok – 1995

Közlemények - Velich Andrea: VII. Henrik pénzügypolitikája V/1105

Velich Andrea VII. HENRIK PÉNZÜGYPOLITIKÁJA A középkori angol társadalom számára az uralkodó gazdagodása egyet jelentett népe szegényedésével. VII. Henrik, a III. Richard elleni bosworth-i csatában (1485) győztes Tudor dinasztialapító uralkodása 24 éve alatt ennek ellenkezőjét próbálta bebizonyítani. Henrik hitte, hogy a király nem lehet szegény, ha alattvalói gazdagok,1 és Acquinói Szent Tamás elvét követve, mely szerint „Isten nem azért ruházta fel az uralkodót hatalommal, hogy saját meggazdagodását keressse, hanem hogy népe jólétét és felemelkedését szolgálja,"2

az angol gazdaság és kereskedelem felvirágoztatására törekedett. VII. Henrik pénzügypolitikájával igyekezett bebizonyítani, hogy az uralkodó gazdagodása nem feltétlenül egyenlő a nép elszegényedésével, megfelelő politika esetén az népe felemelkedését is szolgálhatja, a király és népe gazdagodása egymást kölcsönösen nem zárja ki, megfelelő politika esetén párhuzamosan végbemenő folyamat is lehet. A középkorban az angol királyok jövedelme 2 fő forrásból származott: a szokásjog révén juttatott „bevett" jövedelmet időnként különleges célokra megszavazott „rendkívüli" jövedelem egészítette ki. Ez valójában a király hűbéri jogaiból és vámbevételeiből befolyó jövedelmeit, illetve az egy-egy alkalomra megszavazott adókat jelentette. Az angol királyok egyrészt a korona jogán jutottak jövedelemhez, másrészt hűbéijogaik révén. A korona jogán járó — a parlament, illetve az egyház által megszavazott — adókon kívül a király kölcsönöket és hozzájárulásokat kaphatott, továbbá az igazságszolgáltatás hasznát húzta. Ezenkívül királyi prerogatívái révén különféle pénzügyi előnyök, kedvezmények illették meg, köztük az udvar elővásárlási joga. Hűbérúri jogai megegyeztek ugyan a szokásos hűbéijogokkal, de azok körét a király a birtokjog időleges felfüggesztésével (attainder), vagy visszaháramlás (resumption) útján növelhette. A hűbéri kötelezettségekkel terhelt földterületek, illetve az alattvalók körének bővítésével pedig nagyobb jövedelem-forrás állt rendelkezésére. A kötelezettségek betartatására hivatott különféle váltók segítségével VII. Henrik nemcsak járandóságainak behajtását biztosította, hanem azokat a társadalmi rend fenntartására is igénybe vette. Azt a Francis Bacon által VII. Henrikről írt tézist, mely szerint „természeténél fogva Henrik politikájának legfőbb célja a pénzfelhalmozás volt"3, a történészek többsége a mai napig elfogadja, holott VII. Henrik politikájának átfogóbb vizsgálata ezt megkérdőjelezi, ezért a következőkben e tézis valóságtartalmának és hátterének feltárására törekedtem. VII. Henrik VIII.Károly francia király, illetve II. Ferenc, breton herceg segítségével szervezhette meg partraszállását, hogy III. Richárd trónfosztása révén 1485-ben a koronát megszerezze, és megalapíthassa a Tudor dinasztiát. Az ex-