Századok – 1995

Közlemények - Kovács László: Újra a nagyharsányi kincsről és a Lancea Regis köriratú denárról V/1075

A NAGYIIAHSÁXYI KINCS ÉS SZENT ISTVÁN DENÁRA 1103 116

Peter Bergliaus 1952-53, 62 (75. jegyz ). 117

Gedai István 1986, 49-50 (4. jegyz.). 118

Peter Berghaus II. Henrik császár (1014-1024) regensburgi veretét (Dbg. 1103) tudta legközelebbi párhuzamaként megemlíteni, azonban annak a Dbg. 1706a hátlapi érmeképéhez véleményem szerint semmi köze: vö. Peter Bergliaus 1952-53, 61 (75. jegyz.); Kovács László 1975, 268, 271: 13. á. 1 (65. jegyz.); uő. 1976, 139, 141: Abb. 16. 1 (65. jegyz.). 119

Vö. László Kovács 1988, 280 (28. jegyz.); uő. 1994, 371-372: 38. jegyzet (1. jegyz.). 120

„Ugyanehhez a (II. Henrik/1002-1004, 1009-1014/ - K. L.) királyhoz volna köthető a következő, 1706a típusú dénár, amennyiben valódi volna. Ámbár ez nincs így, az ábrázolás mégis értékes, mert jó munka és alkalmas a tévútra vezetésre.": Herrmann Dannenberg 1894, 684 (2. jegyz.). Ugyanitt az 1. jegyzetben hozzáfűzte:"...A Regina civitas, azaz a „Regen folyó melletti város" nevének felváltásában a regia civitas-szal a hamisító bűnös..." 121

Úgy utalt a hamisítványnak tekintett dénárokra, „hogy azok vagy kizárólag cserecélokra készültek, mint pl. Becker készítményei, amelyek némelyike történeti érmeként (Geschichtsmünze) mutatkozik, ahogyan többek között egy szintén történeti érmének kinéző hamis regensburgi veret is LANCEA REGIS körirattal (Dbg. 1706a), vagy pedig félreértett híradásokra, ábrázolásokra és hasonlókra, vagy teljesen értelmetlen koholmányokra hivatkoznak...": Ferdinánd Friedensburg: Erdichtete Medaillen. IV Berliner Münzblütter 24 (1903) 349. Az említett Carl Wilhelm Becker (1771-1830) a gyűjtők számára ténykedő híres érmehamisító volt, vö. M. Pinder: Die Beckerschen falschen Münzen. Berlin 1843. 122

Hasonló a hátlapi körirat REGIA és CIVITAS szavait választja el, s az sem kizárt, hogy átlyukasztást akart jelezni. 123

Vö. Stanislaw Suchodolski 1990, 171-172 (37. jegyz.). Ezzel kapcsolatban tulajdonképpen korábbi véleményemet ismételhettem meg: vö. László Kovács 1994, 371-372: 38. jegyzet (1. jegyz.). 124

Az ugyancsak lándzsajelvénnyel rendelkező lengyel herceg a lancea „regis" megnevezés miatt nem jöhet számításba. 125

A lándzsajelvényekről: Kovács László 1975, 264-272 (65. jegyz.); uő. 1976, 132-145 (65. jegyz.); uő. 1988, 275-283 (28. jegyz.); uő. 1988a, 674-681 (28. jegyz.). A jelen helyzetben a magyar kibocsátás melletti további érvnek tekinthető e dénárok elterjedésének földrajzi aránya is: Magyarországon H2(46), H2a(-), külföldön 112(2), II2a(3). 126

A H2 dénár verőtövi típusainak eltérő előlapi ábrázolásai közül a „szárnyaslándzsa" képét ez a példány adja a legpontosabban vissza, de a hátlapi érmeképe annyira leegyszerűsített a többi verőtővel készült példánnyal összehasonlítva, hogy esetleg az utánveret voltának jele lehet. Korábbi állásfoglalásom szerint, „emlékeztetve a stockholmi veret egyszerűsített rajzára, egyes elemeinek tárgyszerűbb voltára, azt a feltevést kockáztatom meg, hogy a két külföldi veret (ez és a Dannenberg-féle rajz - K. L.) a magyarországiak utánverete olymódon, hogy verőtöveik készítői a német gyakorlathoz közelítették azok - számukra szokatlan - rajzi elemeit.": Kovács László 1975, 266, 272 (65. jegyz.); uő. 1976, 134-135, 144 (65. jegyz.); uő. 1988, 280-281: 16a jegyzet (28. jegyz.); uő. 1988a, 677 (28. jegyz.); uő. 1994, 371-372: 38. jegyzet (1. jegyz.). 127

Az ismeretlen svédországi lelöhelyú érmét ugyancsak a magyar H2 denártípus utánveretének tartotta: Gedai István 1986, 106: Nr. 1 (4. jegyz.), viszont ellentétes álláspontot képviselt Stanislaw Suchodolski és Bóna István. Előbbi szerint, „a nem egészen kifogástalan kivitelezési stílust tekintetében ugyan Kovács L. azt állítja, hogy mindkét példány északi utánzat, de ezt nem lehet találó minősítésnek tekinteni. Amint már mondottam, a lelőhely nem dönt az eredet kérdésében. Ellenben ha a verőpár minőségét nézzük, arra az eredményre kell jutnunk, hogy alig marad el azon verőpár minősége mögött, amelyet eredetinek ismerünk el, s hogy sokkal jobb, mint a kétségtelen utánzatoké. Az is lehetséges, hogy a Dannenberg leírta példányt valójában ugyanazzal a verőpárral verték mint a nagyharsányi dénárokat, s az apró különbségek csak a rajz pontatlanságaiból adódnak.": Stanislaw Suchodolski 1990, 171-172 (37. jegyz.). Bóna István lektori véleményében a következőképpen vélekedett: „A stockholmi 112 veretet - amióta 1975-ben személyesen is megvizsgáltam - magam is eredeti („hivatalos") harmadik változatnak tartom, mivel kizárt dolog, hogy egy alkalmi kibocsátású, a forgalomba igazán soha be nem került dénárt bárhol s bármiért „utánvertek" volna. Vagyis a II2-nek három típusa van. Abban egyetértünk, hogy a Dannenberg rajz alapján nem szabad egy negyedik verőtöröl nyilatkozni, bár lehet hogy csak annyiban különbözik a stockholmitól, hogy a + és az L betű között át akarták fúrni vagy átfúrták (innen a fordítottnak látszó L betű.": László Kovács 1994, 372: a 38. jegyzet végén (1. jegyz.).