Századok – 1995

Közlemények - Kovács László: Újra a nagyharsányi kincsről és a Lancea Regis köriratú denárról V/1075

A NAGYIIAHSÁXYI KINCS ÉS SZENT ISTVÁN DENÁRA 1101 löny 86-87 (1987-1988) 63-68 (A vitában kifejtett vélemények: uo. 68-72); vö. László Kovács 1988, 284: 49. jegyzet (28. jegyz.); uő. 1988a, 682 (28. jegyz.); uő.: A Dbg. 1706/a. típusú dénár hátlapi éremképéről. Az Érem 44:2 (1988) 1-5. 77

Utóbbi lehetőséget magam is felvetettem — Kovács László 1975, 268-270 (65. jegyz.); uő. 1976, 142-143 (65. jegyz.). —, de e felvetés elutasításra talált; a legújabban: Stanislaw Suchodolski 1990, 171 (37. jegyz.). Megjegyzendő, hogy kezdetben Gedai István is REGI-nek (s nem RECI-nek) olvasta e szöveget, s a pénzverómester nevének (pl. REGINALD) rövidítésére gondolt: Gedai István 1971, 6 (66. jegyz.); uö. István király denára. Numizmatikai Közlöny 70-71 (1971-1972) 25; uő.: Das ungarische Münzwesen vom 10. bis ins 13. Jahrhundert und seine Beziehungen zu den westlichen Nachbarländern. Numismatische Zeitschrift 89 (1974), 42; uő.: Die Münzprägung des ungarischen Mittelalters (vorgetragen am 29. Oktober 1977 in Berlin). Numismatische Vorlesungen 2 (1979), 2. Felfogásán Wolfgang Hahn kutatási eredményét átvéve változtatott: eszerint a templomábrázolásokon az orom alatti felirat nem a pénzverő nevét jelzi, „hanem a verdehelyre utal annak ellenére, hogy ez a köriratban szerepel." Ettől kezdve változott az olvasat REGI-ről RECI-re: uő.: Az első magyar pénz történeti körülményeinek kérdéséhez. Numizmatikai Közlöny 76-77 (1977-1978), 54; Györffy György 1977, 154 (64. jegyz.); Gedai István 1986, 49 (4. jegyz.). 78

Gerics József - Ladányi Erzsébet 1990, 5-10 (71. jegyz.). Korábban egyértelműen elfogadott tényként kezelték, „hogy a magyar pénzeken szereplő REGIA CIVITAS Regensburg latin nevének (REGINA CIVITAS) az utánzása, némi változtatással," s egyben a verdehelyre utaló kifejezés: Huszár Lajos: A pézverés helye Magyarországon a XI. században. Alba Regia 14 (1975), 277. 79 Györffy György 1977, 149-150 (64. jegyz.). 80

Stanislaw Suchodolski 1990, 172 (37. jegyz.). 81

E megoldásnak korabeli analógiája nincsen, de hasonló törekvésként említhető Bátor Boleszláv denára, amelynek mindkét oldalán PRINCES POLONIE a körirat. Azaz itt is elmaradt a király neve, viszont kétszer szerepel a manifesztáció tárgya: a kortársak előtt ismert személyű uralkodó által elnyert titulus: Stanislaw Suchodolski 1990, 175 (37. jegyz.). 82

Vö. Kovács László: Régészeti jegyzet I. László király érméinek sorrendjéhez. Numizmatikai Közlöny 88-89 (1989-1990) 64-66. Ezt a felfogásomat már feladtam, de az új álláspontom részletes kifejtésére itt nincsen módom: vö. uő. 1994a (3. jegyz.). 8,1

Vö. Ilóinan Bálint 1916, 192 (62. jegyz.). Választásában természetesen a közismertségen kívül az is közrejátszhatott, hogy a 112 dénáron ábrázolt lándzsa ekkor már valószínűleg nem tartozott az uralkodói jelvényei közé: vö. László Kovács 1970, 333-338 (74. jegyz.); uő. 1970a, 140-145 (74. jegyz.); Johannes Fried 1989, 134-135 (73. jegyz.). 84

Ezúton is megköszönöm Bóna István tanulmányomról készített gondolatgazdag lektori véleményét, s azon szívességét, hogy e vélemény megfelelő részleteinek közreadását számomra lehetővé tette. 85

Jirí Scjbal: Ungarische Münzen im Geldumlauf in Mähren. Numizmatikai Közlöny 92-93 (1993-1994), 41. m Viktor Katz az 1-225. sorszámmal közölt nyugat-európai érmék közé besorolt ugyan, de nem sorszámozott egy meghatározható töredéket (Nr. 103), s ezenkívül még 1 bizánci és 3 német meghatározható töredéket (vö. Nr. 42, 98, 101, 116) is említett, ezért 224 ép érmével, illetve összesen 230 meghatározható érmével és érmetöredékkel számolhattam: vö. Redakce (=• Viktor Katz): Nález mincí a sekaného síriba ze zacátku 11. století u Kelce na Moravé. Numismaticky Öasopis Ceskoslovensky 15 (1939), 20. A töredékek száma azért bizonytalan, mert a 875 dirhemtöredékhez - vö. Jarmila Stepková: Islámské stfíbro z nálezu v Ke lei na Moravé. Numismaticky Sborník 4 (1957), 80. - hozzá kellett értenem a fent említett 6 érmetöredéket, 1 további bajor veret pontosabban meghatározhatatlan negyedét, valamint a szász pfennigek 7.5 g súlyú, s a német érmék 9 g súlyú töredékeinek (az e jegyzetben már említett, s a meghatározható darabokon kívül fennmaradó) meg nem adott példányszámát: vö. Viktor Katz 1939, 20 (fentebb). Az ezüstékszer töredékek mennyiségét a tanulmányhoz csatolt kél ábráról olvastam le: Katz 1939, 10-11: 1-2. á (fentebb). 87

Viktor Katz 1939, 10, 22 (86. jegyz.); Pavel Radomersky: Ceské, moravské a slezské nálezy mincí údobí denárového. In: Nálezi mincí v Cechách, na Moravé a ve Slezsku. II. Red.: Emanuela Nohejlová-Prátová. Praha 1956, 54. 88

A római, bizánci és nyugat európai érméket Viktor Katz 1939, 13-19 (86. jegyz.), az arabokat pedig Jarmila Stepková 1957, 82-S4, 93-94: 4. táblázat (86. jegyz.) alapján ismertettem, átvéve a típusmeghatározáshoz szükséges szakirodalmi idézeteket is. Magától értetődik, hogy az