Századok – 1995

Közlemények - Kovács László: Újra a nagyharsányi kincsről és a Lancea Regis köriratú denárról V/1075

10í<2 KOVÁCS LÁSZLÓ 62

Az önálló pénzverés megindítása elsősorban nem a gazdasági szükségletek kielégítését szolgálta, hanem presztizscélokat tükrözött. „A középkori nyugati felfogás szerint a felségjogok egyik legfontosabbika volt a pénzverés joga. Önálló pénzverés nélkül a XI. századi Európa nem tudott souverain keresztény uralkodót elképzelni. A mikor tehát István királyi czímet vett fel és népével együtt kereszténynyé lett, nyugati felfogás szerint pénzt is kellett veretnie.": Hóman Bálint: Magyar pénztörténet 1000-1325. Budapest 1916, 169-170; hasonlóan Huszár Lajos: Szent István pénzei. Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Szerk.: Serédi Jusztinián. Budapest 1938, III. 337; Ilóman Bálint: Magyar történet. In: Hóman Bálint -Szekfű Gyula: Magyar történet. Budapest 1941, I. 214 stb; a legújabban: Stanislaw Suchodolski 1990, 175 (37. jegyz.). 63

A H3 dénár mindhárom eddig ismert példánya dél-svédországi kincsleletből való, s a bosarvei (St§nga par., Gotland) kincs terminus post quem-e 1029, a 2 darabot tartalmazó sfcjnei (Schonen) kincsé 1018: Kenneth Jonsson 1988, 96 (45. jegyz.). Ezzel szemben a 114 dénár egyáltalán értékelhető, dániai, s ugyancsak svédországi kincsleletekből származó példányai jóval későbbi időből láttak napvilágot: a nylarskeri (amt Bornholm, Dánia) kincs terminus post quem-e 1034, a djupedi (Ksp. Styrnäs, prow. Ängermanland, Svédország) kincsé 1052, a stora sojdeby (Ksp. Föle, prow. Gotland, Svédország) kincsé 1089, a tomsarvei (Ksp. Eksta, prow. Gotland, Svédország) kincsé pedig 1106!: vö. Gedai István 1986, 97, ill. 86: Nr. 5, 81: Nr. 3, 84: Nr. 36, 38 (4. jegyz.). 64

Ezt Stanislaw Suchodolski meggyőzően fejtette ki: Stanislaw Suchodolski 1990, 168 (37. jegyz.). A magyar érvelés egyelőre erőtlen: vö. Gedai István 1988, 695-696 (29. jegyz.); uő. 1989, 99-101 (47. jegyz.); a PRESLAVVA CIV köriratot a REGIA CIVITAS eltorzulásával magyarázó korábbi nézeteket - pl. Györffy György: A magyar pénzverés kezdeteihez. Numizmatikai Közlöny 72-73 (1973-1974) 36; uő.: István király és müve. Budapest 1977, 340; uő.: Államszervezés. Magyarország története 10. kötetben. 1. Főszerk.: Székely György. Budapest 1984, 825; Gedai István 1986, 94-96 (4. jegyz.) - az érme jól olvasható köriratú példányainak előkerülése után el kellett vetni. Nem lehet vitás, hogy a S(TE)PHANUS REX - PRESLAVVA CIVITAS köriratok együttes előfordulása ugyanazon érmén jelen ismereteink szerint csak a magyar I. (Szent) István királyra, valamint Pozsonynak a frank Pannoniát kormányzó Braslav frank-szláv grófra visszavezethető német nevére (Annales Iuvavenses maximi ad a. 907: Brezalauspurc) utalhat: Györffy György 1973-1974, 36 (fentebb). Ugyanitt említette, hogy Bona Istvánnak is ez a véleménye: uő.: A magyar pénzverés kezdeteinek kérdéséhez. Alba Regia 14 (1975), 287. Bona István ezt az álláspontját, már 1971-ben, a Karoling Pannónia történetéről írott kéziratában kifejtette: vö. Bóna István: A népvándorláskor és a korai középkor története Magyarországon. Magyarország története 10. kötetben. 1. Főszerk.: Székely György. Budapest 1984, 368, 1605. Más kérdés, hogy a magyar várost így sohasem nevezték, hanem legvalószínűbben első ispánja után kaphatta a Poson (Possen, Pessen) nevet, míg a Pressburg névalak a Brezalauspurcból rövidült s latinosított német Brezesburg civitas formából alakult: Györffy György 1973-1974, 36-37 (fentebb); uő. 1984, 825 (fentebb). Braszlav duxról: Bóna István 1984, 368 (fentebb); Györffy György: Honfoglalás és megtelepedés. Magyarország története 10. kötetben. 1. Főszerk.: Székely György. Budapest 1984a, 587, 597-601; u. 1984, 794 (fentebb). 66

A 11. század elején Pozsony nem volt magyar királyi székhely, ill. pénzverőhely, hanem veszélyeztetett határvár. Az pedig képtelen állítás, hogy Koppány szorította volna I. (Szent) Istvánt Pozsonyba, hiszen ilyen feltevésnek a hadjárat eseménytörténete is ellentmond: Györffy György 1973-1974, 37 (64. jegyz.); uő. 1977, 116-119 (64. jegyz.). Felröppentője, Peter Ratkoä pedig elfeledkezett arról, hogy 997-ben Vajk-István még nem volt király, tehát nem verethetett volna Stephanus rex köriratú dénárt! Ez volt ugyanis az egyik fő érv László Gyula azon feltevése ellen, hogy a Hl obolusok egy részét a keresztségben ugyancsak István nevet kapott Géza nagyfejedelem verette: Gyula László: Die Anfänge der ungarischen Münzprägung. Annales Universitatis Budapestinensis De Rolando Eötvös Nominatae (Sectio Historical 4 (1962) 44-53; uő.: A magyar pénzverés kezdeteiről. Századok 97 (1963) 391-397; uő. Die Anfänge der ungarischen Münzprägung. In: I Mi^dzynarodowy Kongres Archeologii Slowiariskiej. Warszawa 14-18. IX. 1965. Wroclaw -Warszawa 1968, VI. 288-290; vö. Kovács László: Adatok a LANCEA REGIS köriratú pénz értékeléséhez. Alba Regia 14 (1975), 257: 5. jegyzet; uő.: Zur Deutung der Münze mit der Umschrift LANCEA REGIS. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Ilungaricae 28 (1976), 123: 5. jegyzet. Lektori véleményében Bóna István a 113-mal kapcsolatban a következőket említette: „A H3-at az 1975. évi alapos személyes vizsgálat nyomán már akkor eredeti pénznek tartottam,...feliratát mikroszkópon és makrofotón már Stockholmban tisztán PRESLAWA-nak olvastam. ...Azóta újabb