Századok – 1995

Közlemények - Kovács László: Újra a nagyharsányi kincsről és a Lancea Regis köriratú denárról V/1075

A NAGYIIAHSÁXYI KINCS ÉS SZENT ISTVÁN DENÁRA 1097 47

István Gedai: Preslawa Civ(itas). Festskrift tili Lars O. Lagerqvist = Numismatiska Meddelanden 37 (1989) 101; magyar fordítása is megjelent: Éremtani Lapok 1 (1990. június) 9-20. 48

Stanislaw Suchodolski 1990, 165 (37. jegyz.). 49

Stanislaw Suchodolski egy típus két változatának (3a-b) tekintette a 114 dénárt és a Hl obulust: vö. Stanislaw Suchodolski 1990, 168 (37. jegyz.). 50

Stanislaw Suchodolski 1990, 170 (37. jegyz.). 51

Stanislaw Suchodolski 1990, 171 (37. jegyz.). 52

E változat kérdéskörét dolgozatom B. fejezetében tárgyalom részletesen. 63

Stanislaw Suchodolski 1990, 171-172 (37. jegyz.). 54

Stanislaw Suchodolski 1990, 174, és 174: táblázat (37. jegyz.) alapján. 55

Gedai István egyetlen kivételt ismert, a „békésgyulai kincsleletet": Gedai István 1986, 70 (4. jegyz.), ami azonban a valóságban mindössze egy, a Gyula (Békés m.) - Farkashalmi dűlőben talált szórványlelet: I. (Szent) István közelebbről meghatározatlan ezüstpénze, vö. Kovács László: A baksai („bognári") 11. századi magyar érmekincs. Numizmatikai Közlöny 90-91 (1991-1992) 219-220: 10. jegyzet: Nr. 3. 56

A több-kevesebb hitelességgel ismert összetételű kincsek csoportosítása zárópénzük alapján: Péter zárópénzével: Szabadka (Subotica, opst. Subotica, Jugoszlávia) - Tompa csárda, Aba Sámuel zárópénzével: Baksa (Baranya m.), Visonta (Heves m.), I. András zárópénzével: Bajót (Komárom m.), Budapest - Nagytétény, Felsőfalu (Chvalová, okr. Rimavská Sobota, Szlovákia), Hódmezővásárhely (Csongrád m.) - a róm. kath. plébánia földje, Jászberény (Jász-Nagykun-Szolnok m.), Vác (Pest m.) - Darányi szőlő, I. Géza zárópénzével: Nagytapolcsány (Topolíany, okr. TopoFcany, Szlovákia) - Alsóhelbény (fast' Dőlné Chlebany): vö. Kovács László 1991-1992 (55. jegyz.), valamint a bevezetőben (A.l.) említett adatgyűjtésem nyomán. 57

A H4 dénár verési időhatárait Kenneth Jonsson 1013-1018, Gedai István 1001-1018/1020, Stanislaw Suchodolski 1010-1020 között határozta meg, míg a többi érmefajtát illetően, ugyanebben a sorrendben, a következő időhatárokat adták meg: 113 dénár: 1013-1015, 1008 (vagy Breclav verőhellyel 1015-1018), 1000-1015; III obulus: 1018-1038, 1018/1020-1038, 1015-1038: Stanislaw Suchodolski 1990, 174: táblázat (37. jegyz.) alapján. Bóna István lektori véleménye szerint „a H4 kibocsátására Suchodolski véleménye a legelfogadhatóbb..., minden bizonnyal egyszerre kezdték verni a Hl-gyel, csak valamiért abbahagyták. Ez a valami azonban gazdasági (pénzgazdasági) kérdés, s nem régészeti": László Kovács 1994, 372: 43. jegyzet (1. jegyz.). 58

Dbg. 1024a: Gedai István 1986, 42: Nr. 43; Dbg. 1025: i/o., 43: Nr. 44; Dbg. 1074, 1071Í: uo„ 42: Nr. 41^2; Dbg. 1130?: uo., 43: Nr. 45-48 (4. jegyz.). 69

Második tanulmányom írása közben fordultam adatkéréssel Wolfgang Hahnhoz, aki a fentebb már idézett 1995. február 8-i keltezésű válaszlevelében kitért saját kutatásainak a nagyharsányi kincs több veretét érintő eredményére. Eszerint Bruno augsburgi püspök (1006-1029) a kincs zárópénzeként tekintett Dbg. 1025. típusú denárát közvetlenül az 1006 májusában történt felszentelését követően bocsáthatta ki, „mert az 1. típusához használt 9 hátlapi verőtő egyikét elődjétől vette át." Az említett előd, Siegfried püspök (1000-10061 Dbg. 1024a. típusú augsburgi denárát 1004. márciusának vége valamint 1006. májusában bekövetkezett halála között verethette, ugyanis pénzverési jogát csak II. Henrik király 1004-beli ott tartózkodásának idején nyerhette el. Végezetül II. Henrik (1001-1014) Dbg. 1074 típusú, 1002-1009 között kibocsátott regensburgi denárának 3 nagyharsányi példányát a fenti időszak közepe tájára keltezte, vagyis véleménye szerint a nagyharsányi kincs 5 bajor denára az 1004 és 1006 közötti időből való. Ugyancsak pontosította a kincs 4 db. salzburginak (?) nevezett, a Dbg. 1130. típust utánzó (?) dénároknak az eredetét: „A 45-48. sz. (Gedai István sorszámozása szerint: Gedai István 1986, 43 /4. jegyz./. - K. L.) „salzburgi" érmék természetesen nem bajorok, hanem (valószínűleg cseh) utánveretek." Rendkívül fontos tartalmú levelének mindössze az alábbi zárómondatával nem érthetek egyet, amelyben fenti eredményeire összefoglalóan a következőképpen utalt: „Ezek az adatok Önt bizonyára érdekelni fogják, ámbár valójában nem lehet több következtetést levonni belőlük, mint azt, hogy 1006 táján még semmilyen más magyar pénz nem lehetett forgalomban mint éppen a LANCEA REGIS dénár (de ez nélkülük is világos)." A német szövegrészletek: László Kovács 1996, 1. jegyzet (1. jegyz.); vö. uő. 1994, 371-378 (1. jegyz.). 60

Stanislaw Suchodolski 1990, 170 (37. jegyz.). 61

Kenneth Jonsson véleményével Szemben ugyanígy: Stanislaw Suchodolski 1990, 171 (37. jegyz.).