Századok – 1995

Közlemények - Veszprémy László: Szent Rasso és a kalandozó magyarok V/1063

1072 VESZPRÉMY LÁSZLÓ 6 Kristó Gyula: Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig Bp. 1980. 281.: így a Continuatio Annalium Iuvaviensium maximorum altera Berchtold bajor herceg halálát 948-ra téve, ezt követően emlékezik meg a magyarok legyőzéséről, Nordgauban. Az Annales Sancti Emmerami a máig sem azonosított Flozzuhoz helyezi a bajor győzelmet. 7 Herzöge und Heilige im. 36. 8 Dorner, Peter: Der heilige Rasso, ein Schutzpatron der Steinleidenden in Amperland 6, 1970. 66-67. 9 Ed. R. Bauerreiss: Die geschichtlichen Einträge des Andechser Missale in Studien und Mitteilungen zur Geschichte des Benediktiner-Ordens 47, 1929. 62, 77, 84-86. 10

Herzöge und Heilige im. 176., 110. számú katalógustétel 11 R. Bauerreiss im. 441^142.: „Rex Karulus transmisit hanc crucem cupreum — et angelus aportavit sibi ad expugnandum infideles — filio suo Pippino regi ad has terras ut cum hac cruce obtineret victoriam contra omnes hostes suos tempore Rasssonis comitis de Racenberg. Idem Rasso comes tempore evoluto reeepit iter versus Hungáriám ad expugnandum infideles et hanc crucem comes Rasso portavit secum in Ungariam et ibi earn amisit et perdit. Usque tempóra Stefani regis Ungarie hec crux latebat sub terra. Que crux apparuit predicto et se revelavit et in eodem loco prima ecclesia in Ungaria fundata est." 12

Gombos Ferenc Albin: Catalogus fontium históriáé Hungáriáé. Bp. 1-3. k. 1937-1938. 4. k. Bp. 1943. Catalogus 3. k. 2570. „cum Pannones Austriam, quam Rasso praetor rexit, assiduis excursionibus vexarunt, quos ille semper felicissime reludit..." s a szerzetesek menekülésének okát is a magyarok támadásában látja. kiad. Acta SS Juni III /1701/ 892-907. 13

Gombos: Catalogus 1. k. 352. 14

A név lehetséges értelmezései: draco, azaz sárkány, vagy Ciraecus, az Artur-mondakör Caradocja, vagy éppen Vergilius Cocusa. Göller, Karl - Wurster, Herbert W.: Das Regensburger Dollingerlied. Regensburg, 1980. 43. 15

Göller, Karl Heinz - Herbert W. Wurster: im. 11-26. A Dollingerekre: A 13. században a legjelentősebb alakjuk Engelhard von Tollingen, aki 1259-1261-ig eichstätti püspök, Ruger I. 1312 óta fordul elő a regensburgi forrásokban, a városi vezetöréteg tagjai között. Göller-Wurster im. 18-19. A Dollinger-énekre és mondára 1. még Verfasserlexikon Die deutsche Litaratur des Mittelalters. Berlin-New York 1977. Bd. VII. F. Schanze szócikke 1094-1095, és Archiv für deutsches Altertum, Anzeiger 113,1984. 25-29. /Ez utóbbit nem tudtuk tanulmányozni./ 16

A fordítás a Göller-Wurster im. 73-75. közölt szöveg alapján. A szövegközlés forrása: Archiv des Historischen Vereins für Oberpfalz und Regensburg, Ms R 15 89-96. 17 Reitzenstein, Alexander: Die Reiter von Mauerkirchen und Regensburg in Waffen und Kostümkunde 8, 1966. Heft 2 61-80. 18 Aventinus: Sämtliche Werke München, 1831. 1. k. 232. Id. Göller-Wurster im. 41. 19 Waitz, Georg: Jahrbücher des deutschen Reichs unter der Herrschaft König Heinrichs I. Berlin, 1837. 190. 20 Szentpétery Imre: Scriptores rerum Ilungaricarum. Bp. 1937. 1. k. 168. 21 Kaiserchronik 15772 skk. In Gombos: Catalogus im. 1372-1373. 22 A merseburgi csata historiográfiájának és Henrik személyének a kapcsolatára máig alapvető Fritz Schröder: Das Bild Heinrichs I. in der deutschen Geschichtsschreibung des Mittelalters bis zum Interregnum. Diss. Halle/S. 1949. A Chronicon Eberspergense Mill SS XX 9 skk., Ekkehard M1H SS II 75 skk. 23 MGH SS II 104.: „Multa sunt, quae de illo concinnatur et canuntur, quae, quia ad nos redeundum est, praeterimus, nisi quod provocatorem Sclavum, gigantae molis hominem, e Castro regis prorumpens, novus David lancea pro lapide straverat." 24

Göller-Wurster im. 30-32. A legendának ismert egy 12 század végi regensburgi másolata. 25

Idézi Waitz im. 74., 195., Göller-Wurster im. 39. A 933. évi német győzelmet az egyszerűség kedvéért merseburgi csataként említjük, noha a német szövegekben többféle néven fordul elő. A tornakönyvek kérdésével legutóbb Ilans-Dieter Lehmann foglalkozott. A tornakönyvek mára elveszett mintapéldánya 1430 körül Zsigmond császár kancellárja, Caspar Schlick körében keletkezhetett. Lehmann a 938-ra datált magdeburgi tornát történeti érvek alapján III. Henrik császár 1043. évi magyarországi hadjáratát megelőző időszakra próbálja helyezni. Lehmann: Der Beginn des Turnierwesens am deutschen Königshof. Blätter für deutsche Landesgeschichte 130, 1994. 65-73. 26 Widukindra Bumke, Joachim: Höfische Kultur. Literatur und Gesellschaft im hohen Mittelalter. 1. k. München, 1986. 342-343. Widukind I. k. 38. f.: „In exercitiis quoque ludi tanta