Századok – 1995

Közlemények - Veszprémy László: Szent Rasso és a kalandozó magyarok V/1063

1070 VESZPRÉMY LÁSZLÓ címereskönyvében 1550-ből, vagy Georg Rüxner rendkívül népszerű tornakönyvében, 1530-ból. A Dollinger- és Rasso-szobrok szépen bizonyítják, hogy az 1300-as évekre a dél-német városokban az udvari, lovagi szemlélet terjedése összekapcsolódott a németeknek a kalandozó magyarok feletti győzelmével.28 4. Összegzés A rendkívül gyér források alapján a következőképpen rekonstruálhatjuk a legenda-alakulását: Amperwörth monostorával kapcsolatban a népi tisztelet és emlékezet tartotta fenn a Rasso-nevet, amely — ma már bizonytalan indítékból — a 13. század közepére vált egyházilag is elfogadottá s vették be a monostori nekrológiumba. A legenda bővülésének kronológiájában fontos határkő az andechsi ereklyék feltalálásának 1388. évi dátuma. Az ezt követően megszületett magyarázó történeti feljegyzések már összekapcsolják Rasso személyét a magyarok elleni harccal, de nyoma sincs még bennük annak, hogy ezt az eseményt a 940-es évek egyik bajorországi hadieseményével hoznák kapcsolatba. Ez egyúttal azt is bizonyítja, hogy a Rasso-monda azon része, ami a Henrik oldalán való bajorföldi hadvezéri tevékenységére vonatkozik, nem egyházi eredetű. A Rasso-féle keresztrelikvia ugyanakkor azért is tanulságos, mivel Szt. Ulrich tiszteletébe is bekerült az augsburgi csatában győzelmet biztosító, angyalok által hozott szent kereszt. Ulrich esetében is a 14. századból származnak az első datálható források, ekkortól tudunk először a püspök győzelmi keresztjéről /crux victorialis/. Tud róla az 1456-os latin nyelvű Meisterlin-féle krónika is, amelynek feltételezett forrása Berno 1020 körüli Ulrich-életírásának — amelyben eredetileg egyébként még nem szerepel a kereszt motívum — egy interpolált kézirata. Rasso magyarok elleni hadvezéri szerepkörének eredetét a Dollinger-mondára, illetve azzal közös forrásra vezetnénk vissza, melynek középpontjában a szász dinasztia első királya, Henrik állott.29 A történet kialakulására kimondatlanul is hathatott a dél-német térségben jól ismert augsburgi Ulrich-történet, s ^zt imitálva, vagy esetleg éppen azzal rivalizálva is törekedtek egy helyi öntudatot adó, zarándokseregeket vonzó történeti személyiség megalkotására.3

0

E folyamatra nyilván ösztönzőleg hatott először a keresztes háborúk eszmeköre, majd annak meggyengülése után a törökök közeledése a birodalmi határokhoz /a mauerkircheni vitéz pajzsán családi címer helyett csak egy kereszt látható/, s általában a lovagi tornáknak a dél-német városokban való meghonosodása.3

1

E folyamatban nagy szerep jutott annak a 16. századra elterjedt nézetnek, hogy I. Henrik német király a magyarok feletti győzelme emlékére alapította meg a lovagi tornajátékot. Árulkodónak érezzük, hogy e győzelmet nem a merseburgi /riadei/ csatához kötötték, mivel az nem bajor földön esett meg, s nem a bajorok dicsőségét emelte. Ezzel szemben az Annalesekből a 948. évi magyarok feletti bajor győzelemre esett a választásuk. Ha Reitzenstein általunk elfogadott fegyvertörténeti elemzései igazak, s az I. Henriket s vitézét ábrázoló szobrok az 1300-as évek elejéről származnak, akkor az 1518-as Trachtenbuch, illetve Aventinus kétségbe vonhatatlan 1521. évi lejegyzéséig bőven volt idő arra, hogy a Henrik mellett álló vitéz Rasso gróffal