Századok – 1995

Közlemények - Veszprémy László: Szent Rasso és a kalandozó magyarok V/1063

1064 VESZPRÉMY LÁSZLÓ E zavarra jórészt magyarázattal szolgál legendájának kései lejegyzése. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy csontjainak ünnepélyes felemelésére is csak 1468-ban kerül sor. Tiszteletéhez talán csontvázának hatalmas méretei is hozzájárultak, ennek alapján ugyanis bizonyítottnak láthatták vitéz s harcban legyőzhetetlen voltát. Szent életét tisztelete hitelesítette, a „per viam cultus" szentté váltak egyik klasszikus példája. Mint az Amper melletti Grafrath alapítója, alakját egy zarándokhellyé váló egyházi közösség igyekezete színezte s bővítette. Az sem bizonyos, hogy valóban az Andechsek nemzetségéhez tartozott, de persze nem zárható ki, hogy nem alaptalanul került be az Andechs-Merániak őseinek panteonjába. A modern kutatásnak azonban nem sikerült elhelyezni alakját a családfán, s a kései hagyományon, miszerint egyidejűleg bajor, sváb, frank, burgund, meráni, karintiai herceg, osztrák őrgróf, s rajnai palotagróf lett volna, csak mosolyoghatunk. Kései legendás történetei azt is tudni vélik, hogy miután a szentföldi harcokban jeleskedett, császári kitüntetésként nagyszámú ereklyét hozhatott magával Konstantinápolyból, Rómából és Milánóból, megvetve ezzel az andechsi „heiliger Schatz" alapjait, majd visszatérve 954-ben alapította meg az említett apátságot.7 Más legenda szerint Judit bajor hercegnővel zarándokolt Jeruzsálembe, Konstantinápolyba és Rómába. írásos említései azonban mind 14-15. századiak. Az ekkortól szaporodó feljegyzéseknek egyik oka az volt, hogy Andechsben 1388. május 26-án az egyik oltár alatt egy értékes ereklyékkel teli ládát találtak. Az ereklyék elrejtésének időpontja vitatott, az azonban tény, hogy ezután egy történeti megjegyzésekben gazdag irodalom bontakozott ki. Ezek közül talán legnevezetesebb az ún. Andechsi misekönyv /missale/, amelyet a müncheni Staatsbibliothek őriz a Clm. 3005. jelzet alatt. Ez egy 10. századból származó kézirat, amelybe a 14. század legvégén, ám nem egyszerre, az andechsi ereklyékre vonatkozó feljegyzések kerültek. Ezek már tudnak arról, hogy Rasso egy monostort alapított Grafrathban, majd a szerzetesek a tőle kapott ereklyékkel onnan menekültek Haragos Arnulf bajor herceg katonái elől az andechsi hegyre.9 A bejegyzések közül talán az andechsi ereklyék között a Nagy Károlynak tulajdonított, ún. győzelmi kereszthez kapcsolt történeti megjegyzések a legérdekesebbek. Eszerint „Károly király, akinek magának is angyal hozta a hitetlenek elleni harcra, küldte el ezt a rézkeresztet fiának, Pippin királynak erre a vidékre, hogy ezzel a kereszttel győzedelmeskedjen ellenfelei felett Racenbergi Rasso gróf idejében. E Rasso gróf az idő múltával Magyarországra indult a hitetlenek legyőzésére, és Rasso gróf vitte magával ezt a keresztet Magyarországra. Ott ezt elhagyta, elveszítette és a kereszt egészen István magyar király idejéig a föld alatt rejtőzött. E kereszt tűnt elő és jelent meg Istvánnak, és azon a helyen alapították meg Magyarország első templomát". A kereszt ma is megvan, s a művészettörténeti kutatás szerint az 1140-es evekben készült, felső-svábországi munka.10 Ismeri Rassót a „Bajor monostorok alapításáról" /Fundationes Monasteriorum Bavariae/ c. 1388 után keletkezett regensburgi munka is, amelyet szintén a müncheni Staatsbibliothek őriz Clm. 14594 jelzet alatt. E szöveg tud Rasso kolostoralapításáról, amelyet Ulrich, augsburgi püspök szentelt volna fel, s Rassót mint „vir nobilis et strenuus" ízja le.11

Majd csak 1650-ben íija meg a dießeni