Századok – 1995
Közlemények - Bertényi Iván: A Képes Krónika mint címeres könyv és mint heraldikai forrás V/1053
A KÉPES KRÓNIKA MINT HERALDIKAI FORRÁS 1055 nikában megörökített magyar történetet illusztrálva a képek egy sereg olyan személyt mutatnak be, akikről a szövegben olvashatunk, s a történelmi szereplők nagy részét címerekkel együtt ábrázolják. így — bizonyos értelemben — a Képes Krónika egy olyan címereskönyvnek is felfogható, amely nem csupán a címereket, hanem a címeres pajzsokkal, zászlókkal, ruhákkal stb. együtt azok viselőit is bemutatja. Természetesen ebben a megállapításban egy jó adag túlzás is van, hiszen a Képes Krónikát nem valamely herold állította össze, a képeken ábrázolt címerek díszítő szándékkal, s nem azért készültek, hogy megtudjuk, melyik szereplő személynek mi volt a címere; minthogy azonban a színes ábrák díszítésére a szép címerek a miniátor vagy miniátorok számára szemmel láthatólag jól megfeleltek, s külön aláírások nélkül is csaknem mindig egyértelműen megállapítható, melyik kép mit ábrázol, a magyar uralkodók, illetve elődeik, így a turulmadaras pajzzsal szereplő Attila hun király, a magyar királyok előtt élt fejedelmek és vezérek, a 14. századig lefolyt magyar történet nevesebb alakjai mind-mind (a nekik tulajdonított) címerekkel állnak előttünk, mintha egy címerkönyv lapjairól emelték volna pajzsaikra, zászlóikra stb. a címereket. Mindezek alapján a Képes Krónika megfelel azoknak a jellemzőknek, amelyeket Michel Pastoureau a „másodlagos" címeres-könyvekkel szemben támaszt.13 Egy címerkönyv lehetőleg a kortárs címereket igyekszik ábrázolni. A Képes Krónika szövege történelmet örökít meg, s több, mint negyed évszázaddal saját kora előtt megszakad. A miniatúrákon ábrázolt címerek így természetesen távolról sem az 1358 utáni évek (kortárs) címerei. Ráadásul jó néhány lefestett címer abból az időszakból származó hősökre vonatkozik, amikor még egyáltalán nem használtak címereket, illetve a korábbi korszakokra vonatkozóan a festő/k/nek nem sikerült kideríteni, kinek milyen címere volt ténylegesen, s így a címerek egy része kitalált, az „imaginárius" heraldika terméke. E kétségtelen hibával szemben , a Képes Krónika többletet is kínál a „szabályos" címereskönyvekkel szemben: bepillantást nyerhetünk segítségével a címerek „életének" mindennapjaiba, hiszen — ha a múltba visszatekintve is — a miniatúrákon, iniciálékban lényegében a magyar „lovagkirály" Nagy Lajos korának címerhasználati szokásai elevenednek meg előttünk. Az első magyar királyt, Szent Istvánt (1301-1338) /2. ábra/ a „Sanctus" szó S iniciáléjában vörössel és fehérrel (ezüsttel) hétszer vágott öltözetben, vörös tárcsapajzsban és hosszú fanon-ban végződő vörös zászlón ábrázolt, zöld hármashalmon álló kettőskereszttel mutatja be a Krónika. Hasonló ábrázolású a győztes csatája után őt megörökítő miniatúra is, de itt a király ruháján, pajzsán és zászlaján egyaránt zöld hármashalmon álló ezüst kettőskeresztet láthatunk.14 (Zárójelben megjegyezzük, hogy a vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező és a vörös mezőben hármashalmon álló ezüst kettőskereszt jelenleg is a magyar állam-2. ábra
