Századok – 1995

Közlemények - Bertényi Iván: A Képes Krónika mint címeres könyv és mint heraldikai forrás V/1053

1054 BERTÉNYI IVÁN (az 52v fólión) megörökítette /l. ábra/ a magyar király („Die Conine v. Ungeren") címerének azt a változatát, amely négyeit pajzsának a második mezejében a lengyel királyság fehér sasát is feltünteti, s ezzel — mivel Nagy Lajos magyar király (1342-1382) élete utolsó 12 évében ült a lengyel trónon — e címerábra megfestésének az idejét is 1370 és 1382 közé datálja8 E külföldi forrás további érdekessége, hogy a magyar király címerpajzsának negyedik negyedében a magyar címertörténet során először láthatjuk színesben Dalmácia három aranykoronás oroszlánfejet ábrázoló címerét, de a később általánossá vált kék helyett még vörös mezőben lebegő helyzetben. Gelre címerkönyve azonban egy Magyarországtól távol lévő herold műve, miként távol keletkeztek azok a francia nyelvű, anglo-normand címertekercsek (Walford's Roll, Camden Roll), illetve változataik is, amelyek a korai magyar pecsétábrázolásoktól eltérő címerleírásaikkal nem kis problémát jelentenek a magyar királyi és egyben államcímer korai időszakát feltárni igyekvő kutatóknak.9 Mivel magyarországi címerkönyv nem maradt fenn, felbecsülhetetlen támaszt jelent a középkori, s különösen a 14. századi magyar heraldika kutatójának az a Képes Krónika, melyet (szövege tanúsága szerint) 1358-ban kezdtek írni, s megrendelője és első tulajdonosa Nagy Lajos magyar király lehetett. A Képes Krónika az elbeszélő forrásokban szegény magyar középkor kutatói számára igen becses forrás. Értékét tovább növeli, hogy a 74 pergamenfólióra írt Krónika kódexének szövegét 39 kép, 4 lapszéli medaillonba, 99 iniciáléba foglalt ábrázolás, 6 ornamentális iniciálé és számos lapszél-dísz a magyar művészettörténeti kutatás számára is elsőrendűen fontos forrássá teszi,10 s az ábrázolások révén a középkorral foglalkozó legkülönbözőbb tudomány-szakok — köztük a címertan is — vizsgálják. Sok vita folyt a szakirodalomban a Krónika festője vagy festői személyéről. Kutatóink közül többen Hertul fia, Miklósban, Nagy Lajos „camerarius"-ában látták a miniátort, aki a királytól (Meggyesen) egy Fertőtavi vámot kapott adományul, mások — főleg az újabb irodalom — tagadják, hogy ő festette volna egyedül a Képes Krónikát.11 Való igaz, Hertul fia, Miklósnak a Krónikával kapcsolatos tevékenységéről semmit sem tudunk. Miután egy 1326. évi magyar királyi oklevél „cymer" néven nevezi meg a sisakdíszt, a későbbi magyar nyelvben pedig a címer srő vált a „blason" magyar megnevezésévé (azaz a címerpajzs és a külső jegyek együttes jelölőjévé),12 a Képes Krónikába pedig igen sok színes címeres illusztrációt festettek, heraldikus szemmel sem véletlenül kötötték a Képes Krónika kódexének a festését Miklós „cymerarius" személyéhez. S ezzel el is jutottunk annak a kérdésnek a megválaszolásához, miért lehet egy társaságban említeni a Képes Krónikát a középkori címerkönyvekkel. A Kró-