Századok – 1995
Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967
970 M Ali KAY JÁNOS függően lehetett óriási az a kincs is, amit Decebál elrejtett, és amit a rómaiak megtaláltak. Magyar történeti párhuzamként tudjuk, hogy Küküllei János szerint a magyar király kincstárában 1343-ban 21,000 márkányi, tehát 5250 kg arany volt tartalékban.4 1 Több, mint meglepő tehát, hogy a 106-os kincs érdemi elemzésére csak az első világháború után, J. Carcopino tollából került sor, korábban a régóta ismert források idézgetése folyt. Cassius Dio Cocceianus (*Coniniodus uralkodása előtt, f229 után)'Pcü|iaiKr| iCTTopíra című művének a LXVIII. fejezetében ír Traianus dák hadjáratairól. Ez a fejezet csak Iocmnés Xiphilinos 1071-1078 közötti bizánci kivonataiból ismert.4 2 E-szerint Kr. u. 106-ban „Decebál, amikor [a rómaiak] már a fővárosát és egész területét elfoglalták, és fennállt a veszélye, hogy őt magát is elfogják, öngyilkosságot követett el; fejét pedig Rómába vitték. ... Decebál kincseit is megtalálták, jóllehet elrejtették azokat annak a Sargetia folyónak a medrébe, amely palotája mellett folyik el. Hadifoglyok segítségével Decebál eltéríttette a folyó futását, gödröt ásatott a medrébe, és ebbe az üregbe nagy mennyiségű ezüstöt és aranyat dobatott, és más nagy értékű tárgyakat, amelyek bizonyos mértékig ellent tudnak állani a nedvességnek; majd köveket rakatott és földet halmoztatott föléjük, ezt követően pedig ismét visszaterelték a folyót a medrébe. Ugyanazokkal a foglyokkal ruháit és más hasonló tárgyait barlangokban rejttette el, és mindezt befejezve végzett velük, megakadályozandó azt, hogy bármit is eláruljanak. Azonban Bicilis, egy bizalmas barátja, aki tudott arról, hogy mi történt, fogságba került, és beszámolt ezekről a dolgokról."4 3 Ennél részletesebb adatok maradtak meg Traianusnak a hadjáraton résztvett orvosától, Stitus Statiliiis Kritontó 1, aki, császárjához hasonlóan,4 4 egy Getica című művében írásban rögzítette az eseményeket.4 -'' Ez a munka is elveszett, azonban Iohannes Laurentius Lydos (*490-t552 után) népi apxwv tt)c, Pcojaaícov noXnefaq című könyvében fontos részleteket őrzött meg belőle a Decebál-kincsről46 azzal a megjegyzéssel, hogy a kincsre vonatkozó adatokat „határozottan megerősíti Kriton, ennek a háborúnak a szemtanúja". Eszerint Lydósnak Kriton azóta elveszett Getica-jón kívül még más források is rendelkezésére állhattak. Ezeket az egyébként részletekbe nem menő forrásokat a 106-os kincs szempontjából tudomásunk szerint legelőször Wilhelm Schmidt foglalta össze még 1859-1860-ban 47 Egy Tzctzés (Hl 10/1112-11180/1185) által hátrahagyott versrészlet szerint Kermodigestos, Paionia királyának, Audoleónnak a barátja megmutatta vagy elárulta fa később ] a Sargentias folyó medrébe elrejtett kincseket i r Lysiniachosnak vagy valamelyik thrakiai királynak".4 8 A hasonlóság elsősorban az 1543-as felfedezés ismeretében meglepő, hiszen az akkori adatok valóban beszélnek Lysimachus-érmekről, és aligha lehet véletlen a SargctiosISargentios folyónév felbukkanása mind Lydosnél, mind Tzetzésnél. Sclimidt magyarázatként magának Tzetzésnek a tévedésére hivatkozik, aki szerint nem voltak kezénél a megfelelő források,4 9 és így az adatot valójában Decebálra és Bikilisve lehet vonatkoztatni. Borzsák István igen óvatos a mesés kincset illetően, főleg amiatt, hogy az ifjabb Plinius semmit sem tud a kincs elrejtéséről. Pliniusnak Caninius-hoz intézett sorait — dices inmissa terris nova flumina, novos pontes fluminibus inicctos, beszélni fogsz új mederbe vezetett folyókról, föléjük emelt új hidakról — Huszti József magyarázatával értékeli: „valószínűleg arra a legendás részletre (történik) célzás, mely szerint Decebál a Sargetia
