Századok – 1995
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A debreceni posztószövők legrégibb céhszabadalma I/63
A DEBRECENI POSZTÓSZÖVŐK CÉHSZABADALMA 95 nem a szabók és a csapók, hanem a szabók és a nyírok ugyanazon céhhez való tartozását, egyben a céhen belüli szétválasztását bizonyítja. Erről intézkedő cikkelye a latin eredetiben így hangzott: „... nullus sartor aliquem extraneum rasorem vei mercenarium tenere et nec per se pretio radere debeat. E converso autem similiter et rasores magistri artem seu laborem sartorum nec per se, nec per famulos laborare vei laborari facere debeant." Az oklevél fordítója a 17. század elején persze még jól értette az akkoriban még gyakran használt latin szakkifejezéseket, és pontos magyar fordítást adott, a családnevekre is kiterjedően. Benedictus Sartor és Michael Sartor nevét Szabó Benedeknek és Szabó Mihálynak fordította, Valentinus et uterque Georgius Pannirasores nevét pedig így magyarította: ,JVyireo Bálint és az mint a két Nyireo Georgy": Szűcs: I, 119; Györffy (1930): 112. 100 A scissornak megfelelő igei alak szerepelt Zsigmond király 1397. évi nagyszombati és trencséni oklevelében, amelyben megtiltotta az idegen kereskedőknek, hogy „pannum... cum ulnis seu brachiis scindendo", illetve „non cum pedis integris, sed per ulnas varias et particulas diversas scindendo" árusítsanak: ZsO, I, 531. - Amikor a szász székek 1482-ben panaszt emeltek Mátyás királynál azok ellen az idegen kereskedők ellen, akik nem átallják „merces suas et pannos cum ulna et pond ere partialiter... vendere et excindere", az uralkodó megparancsolta erdélyi tisztségviselőinek, ne engedjék meg egyetlen külső kereskedőnek sem, hogy ilyen „venditiones et excisiones pannorum... facere... praesumant": UBS, VII, Bukarest, 1991, 322-323; vö. fentebb a 38. jegyzettel. - Egy évvel korábban a váradi káptalan ügyvédje óvást emelt Guti Ország Mihály nádor ítélete ellen, amelyet a káptalan és „quoslibet mercatores et pannicisores ac alios homines cum eorum rebus hindnde profidscentes" között folyt vámperben hozott: UBS, VII, 281. 101 „Azután hogy [a kallóból kivett posztó a rámán] megszárad, nagy posztónyíró ollók vadnak, az kikkel megnyírik, azután öszvetűrik, s sajtója vagyon s az alá teszik s keményen megszorítja s ott tartja ennehán napig alatta": MGSz, VI (1899), 327. 102 MGSz, X (1903), 428-429. - Latin nyelvű oklevélben persze a kassai Gewandschneider is pannicida: ZsO, II, 2, Bp., 1958, 138 (1408). 103 Artikel 80. „Wo man das gewant versneiden und verkauffen soll"; Art. 83. „Das der kaufman und der gewant sneiderr ir gewant pey seinem rechten nam[en] verkauffen süllenn"; Art. 131. „Von derr tuech peraitter [= Tuchbereiter] wegenn"; Art. 135. „Von derr gewant schererr rechtenn"; Art. 136. „Von der maisterr sneiderr Rechtenn": Ofner Stadtrecht, 92-93, 107-108. 104 Szabókon kívül főleg posztókészítőkre (tuchmacher, tuchberayter) és posztónyírókra (seherer, tuchscherer): Házi </.: Sopron sz. kir. város története, II, 4. Különféle számadások és adójegyzékek 1454-től 1495-ig, Sopron, 1936, 11, 17, 52, 59, 76, 116; stb. 105 „... desz Handwercks der Tuchmacher... Zechordnung und Handtwercksbrauch-Artickl": MGSz, VI (1899), 327-332. - Benne, többek között, a kicsinybeni posztóárusítás ismert korlátozása: céhen kívüli személy rőfszámra nem metszhet posztót (mit der Elln auszuschneiden), csak végszámra (gantze Tücher) vehet és adhat: 328-329. 106 Országos Levéltár, Dl. 37006 (Alsólendva 1524. évi urbáriuma előtt): MGSz, VI (1899), 136-137. - A posztómetszőket, amint korábban (lásd a 38. és 100. jegyzetet), úgy később is a kereskedőkhöz sorolták. Az 1627 áprilisi és októberi erdélyi árszabályzat az „áros emberek, kalmárok és posztómetők árujoknak limitatióját" együtt tárgyalta: EOE, VIII, 379, 435. - A lőcsei kereskedők 1686. évi céhszabályzata a „posztó, szövet vagy más metszeni való áruk (Tuch, Zeug oder andere schneidende Waren)" eladásának korlátozására is kiterjedt: MGSz, VI (1899), 275. 107 DVJ, 1547, 85-86; 1551/1552, 87-88; 1556/1557, 57-58; 1565/1566, 36, 75, 77; stb. 108 DVJ, 1555/1556, 39; 1556/1557, 27. 109 Szűcs: I, 123-125. 110 DT, I, 414. 110 Tar Imre 1458-ban Palló Pál és Gőg Balázs lanifexek kérésére adta ki szabadalomlevelét: Ráth K.: Céhbeli szabályok kivonatban. In: Győri Történelmi és Régészeti Füzetek, II (1863), 283. 112 Szilágyi Erzsébet 1467. évi oklevelére lásd fentebb a 45. és 85. jegyzetet. - A fóldesúrnő a debreceni szűrcsapókat már 1462-ben is privilégiumban részesítette, amely János Zsigmond 1564-ben Gyulafehérváron kelt megerősítő iratában maradt fenn: Ráth: 283; Szűcs: I, 116. - Az utóbbi szerző említi 1460., 1468. és 1476. évi kiváltságleveleiket is, amelyek „mai időben a gubacsapó céhtársulat ládájában találhatók fel": II, 644. 113 Szűcs: I, 117; Bartha: 17. - Korvin János és Szapolyai János debreceni földesuraságára: Szűcs: I, 93, 95.
