Századok – 1994

Dokumentumok - Hermann Róbert: Görgei Artúr és Kossuth Lajos levelezésének kiadatlan darabjai V/922

KOSSUTII ÉS GÖRGEI LEVELEZÉSÉBŐL 923 majd Görgei írta át utólag e kapcsolat történetét. A Kossuth vidini levelében adott értékelés ugyanolyan félrevezető, mint a Görgei emlékirataiban olvasható. 1867-es, meglehetősen áttételes vitájuk sem annyira a tényekről, mint a kiegyezésről folyt, s tanulságos az is, hogy utolsó, 1881-es vitájukban mind Görgei, mind Kossuth egyes szám harmadik személyben fogalmazta meg saját álláspontját.3 A történetírásnak tehát fel kell tárnia azokat a korabeli dokumentumokat, amelyek segítségével korrigáihatók a visszaemlékezések és vitairatok adatai. Ezért is fontos, hogy a szabadságharc e két jelentős szereplőjének kapcsolatát végre saját irataikból ismeijük meg. Ezt kívánja szolgálni jelen közlemény is. Az iratok közzététele természetesen nincs historiográfiai előzmények nélkül. Tudjuk, hogy 1849 augusztusa után mind a magyar minisztériumok, az Országos Honvédelmi Bizottmány és a kormányzóelnökség, mind a Görgei parancsnoksága alatti feldunai hadsereg iratainak többsége a cs. kir. hatóságok kezére került. Kossuth is, Görgei is csak iratainak töredékét tudta megmenteni, s levelezésük néhány darabja más személyek birtokába kerülve vészelte át az önkényuralom időszakát. Ám kettőjük levelezésének közzététele már ekkortájt megkezdődött. Elsőként, 1849 őszén, a Pcrczel Mór vezérőrnagy mellé tábori történészül kinevezett Mészáros Károly publikálta Kossuth 1848. december 29-én Görgcihez intézett, őt az ellenség megtámadására utasító levelét. A közlés alapja a Perczelhez küldött másolati példány volt. Ezt a közlést vette át több munkájában Szilágyi Sándor, s ezt használta a későbbiekben Horváth Mihály és Gelich Rikhárd is. Szintén Mészáros Károly publikált egy, állítólag 1849. július 23-án (a későbbi helyesbített közlések szerint 28-án) Görgeihez írott Kossuth-levelet. Ezt a levelet később Kossuth „álnokságának", „színlelésének" egyik bizonyítékaként emlegették, mert a következők olvashatók benne: „Én tudom, hogy senki, s én sem szeretem tisztábban, jobban a hazát, mint te; - te is légy meggyőződve, hogy senki, tc sem szeretheted tisztábban s jobban a hazát, mint én". Ez a közlés — Szilágyi Sándor munkáinak közvetítésével — átkerült az emigrációs történetírás munkáiba is, s egészen 1955-ig, egyes szerzők által még ezután is, hiteles levélként kezeltetett. 1955-ben Barta István, a Kossuth Lajos összes munkái XV. kötetében részletekbe menő filológiai érveléssel bizonyította a level hamisítvány jellegét, s megállapította, hogy az nem más, mint a Pcrczel Mórhoz július 25-én intézett Kossuth-lcvél parafrázisa. Barta következtetéseit Mészáros Károly 1862-es kötetére alapozta, amelyben — eltérően az 1849-es publikációtól — a Görgeihez írott Kossuth-levél helyett a Perczelhez intézett, az előbbinél jóval hosszabb Kossuth-levcl jelent meg. Barta a hamisítást Szilágyi Sándornak tulajdonította, holott mindkét közlés Mészáros Károlytól származott. Jellemző, hogy a két lcvélváltozat közül Horváth Mihály, az emigráció jeles történetírója a Görgeihez írott levelet fogadta el hitelesnek. Ennek többek között az volt az oka, hogy maga Görgei is 1852-ben megjelent emlékirataiban — valószínűleg Szilágyi Sándor közlése alapján — ismertette Kossuth levelét.4 A cs. kir. hatóságok kezére került, Görgeihez intézett Kossuth-levelek többségét részben hadbírósági eljárások céljára, részben a magyar hadjárat történetéről szőlő összefoglaló munka előkészítéseként, német nyelvre fordították. Ezek közül két, 1849 márciusi Kossuth-levelet a Johann Nobili vezérőrnagy által írott, a téli és tavaszi hadjárat történetét tárgyaló osztrák munkában tettek közzé.5 E levelek ma-