Századok – 1994

Dokumentumok - Spira György: Kossuth hagyatékából V/888

KOSSUTH HAGYATÉKÁBÓL 889 rendelt jelentőségű ügyekkel kapcsolatban születettek is, amelyek jobbára csak azt illusztrálhatják, mennyire sokrétű, szerteágazó tevékenységet fejtett ki Kossuth a forradalom hónapjaiban, kivált a honvédelmi bizottmány élére kerülése után, mikor a végrehajtó hatalom valamennyi ágának az irányítása őrá hárult; az alábbiakban olvasható Kossuth-szövegek többsége viszont annál fontosabb. Ilyen már az 1. számú is, amelyben Kossuth 1847 őszén a nemesi ellenzék Zágráb megyei híveit látja el taktikai tanácsokkal s amelyből a sorsdöntő 1847-48-i országgyűlésre készülő — és igen körültekintően felkészülő — ellenzéki politikus lép elénk. De ilyen a 2. szám alatt található két törvénytervezet is, a forradalom kitörése után az országgyűlés elé került törvényjavaslatok közül az a kettő, amelyet Kossuth személyesen szövegezett meg s amely két szöveg nyilvánosságra kerülése után többé nincs miért vitázni arról, hogy Kossuth a polgárosodás útjára lépett Magyarországon is fenn akarta-e tartani a magyar nemesi politikusoknak a megyék igazgatásában addig vitt vezetőszerepét. A következő — immár a Batthyány-kormány megalakulása után született — iratok közül kiemelhetem a 3., 4. és 6. számút mint egy-egy bizonyságát annak, hogy Kossuth tevékenysége már a szeptemberi fordulat előtt szétfeszítette a pénzügyminiszteri tárca kereteit, hogy Kossuth már pénzügyminiszterként is cselekvően belefolyt például a vasútépítés fellendítésébe vagy a népnyomor enyhítésébe, de közreműködött az osztrák örökös tartományokban szolgáló magyar katonák hazahozatalában is. Az 1848 szeptembere és decembere között keletkezett iratok közül pedig kiemelem a 8., 9., 11., 14., 15., 16. és 19. számút, mint amely mind újabb illusztrációja lehet annak, mi mindenre terjedt ki Kossuth figyelme ezekben a válságos hónapokban: önkéntesek toborzásától szabadcsapatok szervezéséig, a Lamberg-féle államcsíny-kísérlet meghiúsításától a magyar kézen lévő várak biztosításáig vagy a magánosok fegyvereinek begyűjtésétől a hadfelszerelési ipar fejlesztéséig. A trónfosztás és Kossuth kormányzó-elnökké választása utáni időszak terméséből azután kiemelem a 21. és a 23. számú iratot, amely újabb adalék annak megvilágítására, hogyan fáradozott Kossuth Magyarország függetlenségének nemzetközi elismertetéséért, meg a 24. számút, amely a Kossuth és Görgei közötti viszonyról alkotott képünket gazdagíthatja, végül pedig az utolsót, a 25. számút, amely arra vet újabb fényt, milyen kétségbeesett erőfeszítéseket próbált tenni Kossuth még az összeomlás küszöbén is a végveszély elhárítására, s amelyből hitem szerint nem csupán a kortársak tanulhatták meg, hogy „ha a nép el hagyja maga magát, el fogja veszteni szabadságát s meg is érdemli, hogy el veszítse", de „ha... bátorságot vesz magának nem meghunnyázkodni, mint a rabszolga a korbács alatt, hanem cselekedni, mint szabad férfiak", akkor „a Haza... élni fog". Ennyit tehát elöljáróban a lentebb olvasható iratokról, amelyeket nagyjábanegészében a Sinkovics István által kialakított formában teszek közzé." S hadd ajánljam is ezt a szerény közleményt Sinkovics István emlékének — nem pusztán azért, mert az említett kiadványsorozat egyik kötetét ő szerkesztette, hanem személyes okokból is. Egyrészt azért, mert tőle mint egykori egyetemi magántanártól már hallgatókoromban végtelenül sokat tanultam. Másrészt meg azért, mert 1961 nyarán, amikor a Történettudományi Intézet tudományos tanácsa vitára bocsátotta 1848 Széchenyije és Széchenyi 1848-a című monográfiám kéziratát, a vita részvevői közül ő volt az egyetlen, aki teljesen egyértelműen és teljes határozottsággal kiállt e mellett