Századok – 1994

Tanulmányok - Urbán Aladár: Kossuth Lajos és a szegedi olasz foglyok kiszabadítása 1848 októberében V/872

882 URBAN ALADÁR utasítást adta Geropoldi őrnagynak, az Intézet parancsnokának: „A várbeli olasz foglyoknak innen gőzhajón Szolnokig, onnan pedig vasúton Pestig elszállításáért haladék nélkül siettetni szükséges. Ne tessék ezt semmi apróbb körülményektől, magától a számadások elkészítésétől sem felfüggeszteni, mind ezt a foglyok elküldése után is lehetvén pótlólag teljesíteni." A rendelkezés meghagyta még, hogy a foglyokat a várban szállásoló sorgyalog század és száz nemzetőr kísérje Pestig. Geropoldi őrnagy október 7-én azután jelentette a Honvédelmi Bizottmánynak, hogy Kossuth Lajos telhatalmú országos biztos utasítására 9-én reggel 389 olasz deportáltat gőzhajóval útnak indít Szolnokra. A foglyokat a Deportati Anstalt helyettes igazgatója, tíz felügyelő és a 39. Don Miguel gyalogezred 15. százada, valamint további száz nemzetőr fogja kísérni. Egyben kérte, hogy a transzport továbbutazásáról, élelmezéséről és elszállásolásáról gondoskodás történjék.22 A szállítmány azután október 9-én reggel ötkor gőzhajón útnak is indult azzal a kis módosítással, hogy nem az intézet helyettes igazgatója, hanem a Don Miguel gyalogság századosa, Martinovsky kapitány vezette, s a foglyok létszáma 388 fő volt. Másnap október 10-én délután érkeztek vonaton Pestre, s ott a tábori kórházban (Lager Spital Caserne) helyezték őket el.23

Kossuth — aki ekkor már három napja visszatért a fővárosba — még aznap délelőtt az országgyűlés elé vitte az olasz deportáltak ügyét. Mint országos biztos elrendelte ugyan, hogy őket erős őrizet alatt szállítsák Pestre, de sorsuk felett nem a Honvédelmi Bizottmányban, hanem az országgyűlés közbejöttével kívánt határozni. Kossuth beszédében először az ország politikai és katonai helyzetét vázolta, azután tért ki az olasz foglyok kérdésére. Elmondta, hogy az előző kormány a bécsi minisztériummal kapcsolatban volt a foglyok ügyében, s ennek során a kormány kijelentette: nem látja be, hogy miért kellene olasz foglyokat Magyarországon tartani. Majd így folytatta: „Nagyon sajnálom, hogy minden igyekezetem mellett is nem adhatok a háznak arra nézve felvilágosítást, hogy minemű foglyok ezek, politikai foglyok-e vagy sem. Mondatik ... hogy ezen emberek rendzavarásra való javíthatatlan hajlamuknál fogva tartatnak fogságban. Már hajlamért valakit büntetni bajos dolog. Csak tettért szokták az embereket büntetni, hajlamért számoljon kiki Isten előtt." Majd hozzátette: egyrészt a király tavasszal minden politikai fogolynak amnesztiát adott, másrészt Magyarország nem vállalhatja New Zealand (vagyis a fegyenckolónia) szerepét. Szeged erődjét más célokra kell felhasználni, s nincs felesleges katonaság sem, amit e foglyok őrizetére fordítanának. A Honvédelmi Bizottmány ezért rendelte el Pestre szállításukat, s most határozni kell sorsuk felett. A képviselőház vagy mondja ki, hogy „ezen foglyokat szabadon eresszük, s elkísérjük az ország határáig, vagy fegyvert adunk nekik, s ajánljuk őket a Pozsonyban lévő Ceccopieri ezrednek ... vagy általában bízzuk meg e részbeni intézkedésekkel a honvédi bizottmányt, mert ez nem rendes kormányzási tárgy". Ezt követően Deák Ferenc is felszólalt, elmondva, hogy ő előbb a nádor útján kívánta a dolgot rendezni, hogy az osztrák kormány a hivatalos fellépést ne tekintse ellenséges gesztusnak. Csak akkor, amikor semmiféle rendelkezés nem történt, akkor szólították fel hivatalosan az osztrák kormányt. Majd ismertette, hogy Batthyány kíséretében tett bécsi útja idején érkezett Bach levele, aki közölte, hogy „a régi kormány iratai között semmi nyomát nem találja, hogy azon emberek valaha bíró elibe lettek volna állítva, annál kevésbé tehát azt, hogy ítélet mellett lennének elzárva". Bach indoklása