Századok – 1994

Tanulmányok - Urbán Aladár: Kossuth Lajos és a szegedi olasz foglyok kiszabadítása 1848 októberében V/872

A SZEGEDI OLASZ FOGLYOK KISZABADÍTÁSA 1848 OKTÓBERÉBN 883 — mondja Deák •— amiért a foglyokat bebörtönözték: „wegen unbezwinglichen Hang zu Missethaten". Deák ismertette Klauzál válaszát, miszerint szeptember végére tűzték ki a foglyok átadását. Majd hozzátette még: „Bizonyosan tudom, hogy az akkori belügyminiszter, Doblhoff írt az olaszországi kormányzó főtisztnek a foglyok átvétele iránt, azonban szeptember utolja elmúlt és még nem történt semmi..." Azt ajánlotta, hogy a ház határozzon, s az ügyet bízza a Honvédelmi Bizottmányra, így született határozat, amely utasította a Bizottmányt, hogy az olasz foglyok ügyében „a szabadság alapján intézkedjék".24 A döntés felelőssége tehát a Bizottmányra hárult. Mivel üléseiről a legritkább esetben készült jegyzőkönyv, s a foglyok egyenkénti megvizsgálásáról sem maradt fenn rendelkezés — vagy jelenleg az nem ismert —, csak megközelítően tudjuk rekonstruálni, hogy mi történt. Térey Ignácnak, a miniszterelnöki iroda volt fogalmazójának az iratai között fennmaradt a feljegyzés egy október 11-i intézkedésről, miszerint Kovács György ezredesnek, a pest-budai nemzetőrség főparancsnokának meghagyatik: „Szegedről felrendelt olasz foglyok egy része megérkezvén ... az őrzésre elegendő nemzetőröket rendeljen."25

Vagyis a sorkatonáktól és a szegedi nemzetőröktől ezen a napon vették át a deportáltakat — és azok változatlanul szigorú őrizet alatt voltak. A Bizottmány végleges döntése a következő napokban sem születhetett meg, mert a Kossuth Hírlapja október 15-én arról tudósítva, hogy a „kiszabadult foglyok" haza nem mehetnek, ezért addig, amíg az el nem következik, fegyvert kérnek és itt akarnak a szabadságért harcolni, aggályait fejezte ki. így nyilatkozik: „Ha azonban honvédelmi bizottmányunk e kívánságokat teljesítené, előbb bizonyosan szigorúan megvizsgáltatja, miként mindnyájan politikai rabok-e, mert gonosztevőket zászlaink alá fogadni nem szabad." Nem tudjuk, hogy megfelelő iratok hiányában miként született meg a döntés a volt deportáltak előéletéről, de a következmények azt mutatják, hogy végül mindegyiküket szabadon engedték — minden korlátozás nélkül. A Kossuth Hírlapja október 24-én számolt be arról, hogy a szegedi volt foglyok élvezik a szabadságot, jellegzetes ruházatukban járnak-kelnek a városban, igyekeznek beszédbe elegyedni és hálásak az „il liberadore"-nak. Megjelenésük az utcákon ekkoriban új színfolt lehetett, így szabadon engedésüket október 22-23-ra tehetjük. Ezt látszik valószínűsíteni az is, hogy letéti pénzeik szétosztásáról a Honvédelmi Bizottmány október 25-én intézkedett.2

6 Ezt követően kerülhetett sor arra, hogy az olaszok közül az önként vállalkozók a sorkatonasághoz, vagy a honvédekhez álljanak. Nyilván ez a kiszabadultaknak csak egy része lehetett, hiszen koruk, egészségi állapotuk és alkalmasságuk — a szándék megléte esetén is — korlátozta a katonai szolgálat lehetőségét. Egy véletlen folytán némi ismerettel rendelkezünk azok számáról, akik a szabadulásukat követő hetekben vállalták a fegyveres szolgálatot. November második felében ugyanis 21 volt deportált dátumnélküli beadványában betegségére és öregségére hivatkozva segélyt kért Kossuthtól, aki ekkor a Rendőri Hivataltól felvilágosítást igényelt a volt foglyok helyzetéről. Hajnik Pál, a hivatal vezetője a Szegeden visszamaradt betegekkel időközben Pestre érkezett Kleinheins Ferenc kapitánytól, a megszűnt Deportati Anstalt helyettes igazgatójától kért tájékoztatást. A november 22-én született alapos jelentés 317 nevet tartalmaz, feltüntetve az illető foglalkozását és a neki kifizetett letéti pénz összegét. Bár ezek a részletek sem érdektelenek, hiszen kiviláglik belőlük, hogy a