Századok – 1994

Tanulmányok - Urbán Aladár: Kossuth Lajos és a szegedi olasz foglyok kiszabadítása 1848 októberében V/872

A SZEGEDI OLASZ FOGLYOK KISZABADÍTÁSA 1848 OKTÓBERÉBN 881 parancsnoka — aznap kelt levelében tiltakozott a honvédelmi minisztériumnál. A honvédelmi minisztérium szeptember 5-én továbbította a tiltakozást a belügyminisztériumhoz, hangsúlyozva azt a Geropoldi jelentésében található megjegyzést, hogy ez a „látogatás" már a negyedik eset volt, valamint azt, hogy a vár kazamatái — ahol az olasz deportáltakat éjszakára elhelyezik — a rossz levegő miatt nem alkalmasak kórtermeknek. A belügyminisztérium szeptember 18-án figyelmeztette is Szeged városát, hogy az ilyen szemlét csak előzetes megbeszélés alapján lehet megejteni, mivel sem az Intézet, sem a térparancsnokság nem tartozik a város hatósága alá. A honvédelmi minisztérium ugyancsak szeptember 18-án válaszolt a város legutóbbi sürgetésére, közölve azt, hogy a komáromi, az aradi és a temesvári vár börtönei lázadókkal vannak tele, továbbá mert a katonaságot, sőt a nemzetőrség részét is tábori szolgálatra rendelték, így „a kérdéses foglyok szállítása biztosan meg sem történhetnék". A válasz tehát nem utal a Klauzál Gábor által tett engedményre, de igen valószínű, hogy a verbászi táborban tartózkodó Mészáros Lázár helyett a levelet aláíró Gombos alezredes nem is tudott erről.2

0 Az olasz deportáltak Szegedről való elszállításának és az osztrák hatóságok részére történő szeptember végi átadásának lehetősége a horvát invázió bekövetkezése után igen valószínűtlenné vált. Doblhoff belügyminiszter szeptember 21-én kelt levelében jelezte is a magyar külügyminisztériumnak, hogy a magyarországi „jelenlegi háborús zűrzavar" kétségessé teszi a szegedi foglyok átszállítását. Ezért — mintha a kapcsolat a két kormány között hibátlan volna — azt kérte, hogy a foglyok továbbszállításának megszervezése érdekében a magyar kormány időben közölje a helyet, az időt és a módot, ahogyan a deportáltakat átadni kívánja. Pulszky ezt a levelet szeptember 23-án továbbította, s azt a miniszterelnöki irodában 25-én iktatták. A levél nem kívánt intézkedést, s miközben a magyar haderő a horvát csapatok elől visszavonulva kiürítette Székesfehérvárt, a szegedi olasz foglyok ügye eltörpült az országos gondok mellett. Batthyány szeptember 27-én a martonvásári táborba ment, s 29-én reggel — a Jellasiccsal folytatott sikertelen tárgyalás után — elhagyta az országot és Bécsbe távozott. A feladatok, így az olasz deportáltak elszállításának ügye is az Országos Honvédelmi Bizottmányra maradtak. Nem tudjuk ki tartotta számon a Klauzál Gábor által megadott határnapot, de szeptember 30-án — Kossuth távollétében — a Bizottmány nevében Madarász László, Nyáry Pál és Sembery Imre intézkedtek. A Szeged, Félegyháza és Kecskemét városokhoz intézett „Nyílt rendelet" így szól: „A szegedi várban lévő olasz foglyoknak Bécs felé leendő indítására nézve azon rendelet tétetett, hogy ezen foglyok tíz nap elforgása alatt három csapatban nemzetőrök által kísértessenek fel Pestig. A kísérés módja akként lesz intézendő, hogy a szegedi nemzetőrök Félegyházáig, a félegyháziak Kecskemétig, ezek pedig Pestig kísérjék."2! Kossuth ekkor alföldi toborzóútján volt, s nagyon valószínű, hogy a fenti rendelkezésről nem tudott, illetve az is bizonyosnak látszik, hogy Pestre történt rövid visszatérése idején a szegedi foglyok ügyéről nem tanácskoztak. Ezt bizonyítja október 3-án Hódmezővásárhelyről a Honvédelmi Bizottmányhoz intézett levele, amelyben ilyen megjegyzés tett szegedi útjában kapcsolatban: „Gondoskodom a város erősítéséről, valamit csinálok az olasz deportatikkal, kiknek őrzésére naponta 900 nemzetőr vesztegettetik..." Szegedre megérkezve, Kossuth október 5-én a következő