Századok – 1994

Tanulmányok - Urbán Aladár: Kossuth Lajos és a szegedi olasz foglyok kiszabadítása 1848 októberében V/872

A SZEGEDI OLASZ FOGLYOK KISZABADÍTÁSA 1848 OKTÓBERÉBN 879 számban történő kiállítására és táborba szállítására, valamint a lakosságnak az általános népfelkelésre való felkészítésére utasította, mivel „minden percben hazánk határainak tettleges megtámadásától kell tartanunk". Vagyis Batthyány arra törekedett, hogy a fenyegető válság közeledtével megszabadítsa az országot I. Ferenc abszolutizmusának az olasz deportáltakban megtestesülő maradványaitól, s egyben véget vessen a magyar kormány osztrák függősége egyik látványos megnyilvánulásának. Batthyány határozott üzenetét, amelyet Pulszky augusztus 20-án továbbított, mindenesetre nem lehetett hallgatással mellózni. Annál kevésbé, mivel Bécsnek nem hiányzott az, hogy a magyar kormány a kétségtelenül vegyes összetételű olasz deportáltakat a császárvárosba szállítsa. Különösen azután nem, hogy Bécsben a munkanélküliség következtében erősen megnőtt a szociális feszültség, s augusztus 23-án összeütközésre került sor a belváros felé vonuló tüntetők és a nemzetőrség között. Ilyen körülmények között nem késlekedhetett a válasz, amely nyilvánvalóan arra irányult, hogy legalább időlegesen akadályozza az olasz foglyok átadását az osztrák hatóságoknak. Ezért Alexander Bach, az osztrák kormány új igazságügyminisztere már augusztus 25-én megküldte válaszát a bécsi magyar külügyminisztériumnak. Ebben egyszerre válaszolt Deák június 27-ei megkeresésére és Batthyány augusztus 15-ei levelére, illetve az azok következtében kelt július 1-ei és augusztus 20-iki külügyminisztériumi értesítésre. Deák kérdése kapcsán Bach mentegetőzéssel kezdte, hogy ti. azonnal igyekeztek megszervezni a Szegeden fogvatartott olaszokkal kapcsolatban a felvilágosítást, de a lombardiai körümények akadályozták azt. Alig hihető fordulattal hozzátette: csak az előző napon jutott először tudomására, hogy a Szegeden található olaszokat nem ítélte el semmiféle igazságügyi hatóság, hanem azok olyan emberek, akiket ott „törvénybe ütköző cselekvések iránti kiirthatatlan hajlamuk" miatt, a közbiztonság érdekében tartanak. Egyben kijelentette, hogy az említett személyekkel kapcsolatban további felvilágosításért a belügyminisztériumhoz fordul. Ami Batthyány augusztus 15-i „ultimátumát" illeti, Bach igen udvarias formában nyomatékkal kérte (a kiemelés Bachtól származik), hogy ezt az átszállítást akadályozzák meg, mert az osztrák kormányzat jelenlegi állapotában az „jelentős zavarokat" okozna. A levél azzal a kívánsággal fejeződött be, hogy az ügy bármennyire sürgős is, a magyar kormány ezen „visszatartott" személyek ügyében ne cselekedjék egyoldalúan.16 Bach válaszát Pulszky augusztus 28-án továbbította Pestre, — miközben Batthyány Deák kíséretében útban volt Bécs felé. A levélre így augusztus 30-án a miniszterelnököt ekkor helyettesítő Klauzál Gábor válaszolt. Eszerint bár kívánatos, hogy Szeged mihamarabb megszabaduljon a nemzetőrségére nehezedő tehertől, minisztertársaival egyetértésben hozzájárul ahhoz, hogy a rabokat ne rögtön szállítsák el, hanem „a foglyok e folyó évi szeptember végéig még Szegeden tartassanak". Ugyanakkor kikötötte, hogy az olasz deportáltak tartási költségét az osztrákoknak meg kell téríteniük, s azt is kérte a külügyminisztériumtól, hogy sürgesse az osztrák felet, hogy a foglyok elszállítása szeptember végével okvetlenül megtörténjék.17 Bach jegyzékében jelezte, hogy „ezeknek a személyeknek" az ügyében a további intézkedés az osztrák belügyminisztériumra tartozik, s ezért kapcsolatba lép a miniszterrel. Jól mutatja az ügy fontosságát a bécsi kormánykörök számára, hogy Doblhoff belügyminiszter már augusztus 29-én megküldte a maga értesítését a ma-