Századok – 1994
Tanulmányok - Urbán Aladár: Kossuth Lajos és a szegedi olasz foglyok kiszabadítása 1848 októberében V/872
A SZEGEDI OLASZ FOGLYOK KISZABADÍTÁSA 1848 OKTÓBERÉBN 877 tartanak fogva, akikre nem terjed ki az amnesztia. Ami azonban a Szegeden őrzött úgynevezett olasz deportáltakat illeti, ezeket a „veszedelmes embereket" a lombardvelencei tartomány helyzete miatt nem lehet szabadon engedni, ugyanakkor a monarchia más erődjében sincsen számukra hely. így meg kell várni, amíg az itáliai helyzet változása lehetővé teszi hazaszállításukat. A nádor — hivatkozva Deáknak a foglyok ügyében előtte tett „bizodalmas nyilatkozatára" —június 11-én megküldte Deáknak „szintoly bizodalommal" Latour értesítését.11 Deák ezek után a bécsi minisztériummal való közvetlen kapcsolat útján kívánta tisztázni a kérdést. Az ügyet június 17-én áttette államtitkárának, Ghyczy Kálmánnak, aki június 27-én készítette el az Esterházy Pál király személye körüli miniszterhez intézett levél fogalmazványát. Ennek legfőbb érve az, hogy „a Szegeden letartóztatott olasz foglyokra nézve még csak az sem tetszik ki: vallyon ezen raboskodók politikai vétségeik, vagy más büntettek miatt, vallyon letartóztatás képen, vagy megítélt büntetésük kiszenvedése végett börtönöztették-é?" Helytelen — folytatódik a levél —, hogy más államok polgárai itt töltsék büntetésüket, s azokat magyar pénzen élelmezzék. Ha pedig letartóztatásuk oka politikai, úgy az uralkodó amnesztiája következtében mihamarabb szabadlábra kell őket helyezni. A levél ezért arra kéri Esterházyt, hogy szerezzen kellő tájékoztatást, s ha a foglyokat politikai okok miatt tartják őrizetben, úgy eszközölje ki szabadulásukat.12 A Batthyány-kormány számára a szegedi olasz deportáltak ügye nemcsak a Bécshez való viszony tisztázása, ennek a sajátos „szolgáltatásnak" a megszüntetése miatt volt fontos. A kérdést Szeged városa is napirenden tartotta, mivel az április 24-i kikindai vérengzés után a szegedi várbörtönbe nagyszámú új fogoly került, ami megnehezítette őrzésüket. A Délvidéken a májusi karlócai szerb kongresszus után egyre romlott a helyzet, s június 8-án a magát fenyegetve érző Zenta segélykéréssel fordult a közeli nagyobb helységekhez, így Szegedhez is. A városban állomásozó katonaság — esetleg a nemzetőrség — eltávozása komoly biztonsági gondot jelenthetett. így június 11-én Csongrád megye, másnap pedig a város fordult Szemere Bertalan belügyminiszterhez. Kárász Benjamin csongrádi főispán és Vadász Manó polgármester hangsúlyozta, hogy a foglyok őrizete 500 sorkatonát köt le, akiket máshol jobban lehetne alkalmazni. A polgármester ezért sürgette az olaszok Komáromba, a Kikindáról beszállított szerb foglyok Pestre vagy Munkácsra történő elszállítását. így nem volna szükség annyi katonaságot „itt a leendő harcok helyén foglyok őrzésével veszteglésben tartani" — fejezte be érvelését Vadász polgármester.13 Mivel az olasz deportáltak katonai őrizet alatt álltak, s áthelyezésüket az ugyancsak a katonaság ellenőrzése alatt álló komáromi várba kérték, így az ügy a honvédelmi minisztériumhoz került. Mészáros Lázár június 14-én azt válaszolta a városnak, hogy a komáromi erőd börtönei a pozsonyi és nyitrai gonosztevőkkel van tele (ti. azokkal, akiket a zsidóellenes zavargások miatt tartóztattak le), de a főhadparancsnokságtól tájékoztatást kér arról, hogy van-e hely a munkácsi várban. Július 7-én Szeged város tanácsa választmányi üléséből sürgette a honvédelmi minisztert, hogy a foglyok áthelyezését minél előbb oldják meg, mert a sorkatonaság nagy részének a déli táborba rendelése súlyos „őrzési terhet" ró a város nemzetőrségére. A minisztérium nem tehetett mást: július 13-án kelt válaszában arra kérte a város polgárait, hogy addig is, amíg az olasz deportáltakat és egyéb foglyokat máshová nem
