Századok – 1994
Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831
862 EGYED ÁKOS megnyitását, ott várta és hallgatta a székely és magyar faj jövendőjét magába foglaló korszerű indítványok tárgyalását és elfogadását",11 9 (Kiemelés E. A.) A hely történelmi nevezetessége is hozzájárult a gyűlésre jellemző lelkes hangulat kialakulásához, de ennél is nagyobb mértékben hatott a népre Berzenczey László és híveinek szüntelen agitációja a forradalmat és magyarságot fenyegető veszélyről. A vármegyékből és távolabbi városokból érkezők konkrét példákkal támasztották alá a radikálisok érveit. A nagygyűlés szűkebb vezetőtestülete már a megelőző nap megalakult. Ennek elnöke gróf Mikó Imre, mellette a tanácskozó s határozathozó testületben részt vettek a székelyföldi kormánybiztosok: Berzenczey László, ifj. gróf Bethlen János, Berde Mózes, Keller János, Mikó Mihály, Demeter József, valamint Zeyk József. A haditanácsnak tagjai voltak a fentiek mellett az ezredparancsnokok és Gál Sándor, a székelyföldi haderő későbbi parancsnoka, Berzenczey legfőbb támogatója, hadseregszervező. így a székelység politikusai s katonai vezetői közül kevesen hiányoztak Agyagfalváról. A felsorolt nevek azt is elárulják, hogy a vezető testület összetétele tükrözte az erdélyi forrad'alomban már kezdettől meglevő megoszlást. A Berzenczey és Gál Sándor köré tömörülő radikális forradalmi csoport a vezetőtestületben ugyan kisebbségben volt a Mikó Imre által képviselt mérsékeltekhez viszonyítva, de a székely nemzeti gyűlés tömegeire nagyobb hatást tudott gyakorolni főként az értelmiség, nemzetőri tisztek, diákok révén. Ez a radikális csoport átvette a közhangulat irányítását. A vezetőtanács előzetes értekezését október 15-én tartotta Bögözben. Itt körvonalazódott az a kompromisszumos program, amelyet 16-án terjesztettek a nagygyűlés elé. A székekként és formációkként mutatós rendben várakozó székelység mindenekelőtt a szerveződés ügyeit oldotta meg, de már a formák is tartogattak egy nem érdektelen meglepetést. Az egyik vezetőségi tag arra kérte a jelenlevőket, hogy ők is válasszák Mikó Imrét a nemzeti gyűlés elnökévé, mert csak a guberniumi kinevezés alapján nem töltheti be ezt a tisztséget. Mikó Imre eléggé népszerű volt a székelyek közt; megválasztása ellenvetés nélkül megtörtént. Helyzetét ez nem csak megerősítette, de nehezítette is: felelősségét a nemzet iránt ugyancsak megnövelte. A székely nemzeti gyűlés eseményei közt kiemelkedő fontosságú volt a Berde Mózes által felolvasott, testvérnépekhez intézett felhívás. Benne a székelység kifejezte békés szándékát, az erdélyi népek szolidaritásának szükségességét, megbélyegezve a bécsi kamarilla népeket megosztó politikáját, ami máris veszélyes állapotot szült. Véleménye szerint a kivívott új szabadságot közösen kell megvédeni, s oltalmazni a belbékét.120 A székely társadalom belső kérdéseinek rendezését volt hivatott előmozdítani az a határozat, amely kimondta: „Jogban és kötelességben a Székelyföldnek minden polgára egyenlő."12 1 Ez az elvi határozat a magyar forradalom vívmányaival teljesen összhangban állt. Nem volt jelentőség nélküli az a tény sem, hogy a székely fórum maga nyilvánította ki a székely rendiség, a feudális rendi nemzet megszűntét, s fogadta el a társadalmi struktúra polgári jogalapját. Ebből következően a székelység önmagára is kötelezőnek ismerte el az erdélyi országgyűlés jobbágyfelszabadító törvényét, a közös teherviselést és egyebeket. További konkrét lépést tettek ezen a téren azzal, hogy elvetették a Habsburg érdekeket védő határőri intézményt s elhatározták elszakadásukat a General Commandótól, egyben a Gubernium hatáskörétől is. Ez
