Századok – 1994
Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831
KOSSUTH ÉS A SZÉKELYEK 1848-BAN 863 azonban nem jelentette a királysággal, a monarchiával való szakítást; Mikóék vigyáztak arra, hogy ne is lehessen akként magyarázni, ezért a székely nagygyűlés hűségesküt tett a királyra. Amikor aztán ezt követően a nemzeti gyűlés felesküdött a magyar felelős minisztériumra és a magyar alkotmányra, teljesen azonosulva a forradalom eredményeivel és célkitűzéseivel, határozottan kijelölte a székelység helyét az 1848 őszén kialakult helyzetben. S hogy ne maradjon csak elvi síkon, a gyűlés az erdélyi ügyek irányítását a Vay országos kormánybiztos irányításával működő kormánybiztosokra ruházta, katonai főparancsnokká pedig Sombori Sándor lovasezredest nevezte ki. Külön hangsúlyozandó annak a történelmi pillanatnak a kivételessége, amelyben a székelység — a magyarságnak ez az eleddig sajátos, földrajzilag elszigetelten élő csoportja — a fentiek szerint cselekedett: akkor mondott le külön csoportérdekeiről s vállalta tudatosan a közös sorsot a magyarsággal, amikor Erdélyben a magyarok végveszedelemben forogtak. Itt felmerülhet az az ellenvetés (kétely), hogy ezt a magatartást a radikálisok kényszerítették rá az össz-székelységre. Ebből annyit látunk igaznak, hogy a mérsékelt vezetők, Mikó, Berde és a többiek valóban csak Berzenczey és társai nyomására mentek el a végsőkig a Monarchia erdélyi kormányzati szerveinek elutasításában. A nép, a nemesség nagy része viszont a legnagyobb mértékben s lelkesen vállalta a forradalom s a magyarság védelmét, mert Berzenczey és pártja révén meggyőződött saját nemzeti érdekeinek veszélyeztetettségéről. Mikó Imre jelentése efelől nem hagy semmi kétséget. A jelentés, miután Berde Mózes és Mikó Mihály csíki képviselő „higgadt tartalmú beszédei"-t méltatja, ezeket írta: „Utánunk szószékre lép Berzenczey László. Gúnyos kitételekkel illetvén a k(irályi) Guberniumnak minden ezelőtti, s főleg a székely gyűlésnek elébb kitiltása, később korlátozása körüli eljárását, a székely polgári hatóságoknak ettől (ti. a Gubemiumtól), a katonáknak pedig a General Commandótól való további függését felmondandónak indítványozta (...). Ezen és még több apróbb fontosságú indítványát a részére zajos tetszéssel nyilatkozó, s mint látszott iránta határtalan bizalmat tanúsító néptömeg általános helyesléssel fogadta és azonnal határozattá emelte."122 Mikó „önvédelmi" célú beadványa valószínű túlhangsúlyozza saját lojalitását; bár szavahihetőségéhez nem fér kétség, beszámolójából kimaradt, hogy az előző napi közös tanácskozás főbb vonalaiban elfogadta a fenti határozatot. Berzenczey annyiban lépte túl a közös álláspontot, hogy a magyar minisztériumra teendő eskü mellett a katonai Főparancsnokság és a Gubernium megtagadását is indítványozta. Az események minél valószerűbb rekonstruálása érdekében vessük össze Mikó fenti, a császárhoz önvédelme érdekében beterjesztett jelentését báró Vay Miklóshoz 1848. október 16-án, az első tanácskozási napról szóló beszámolójával. Ebben Mikó részletesebben foglalkozott a szász és román nemzethez intézett kiáltvány megszületésével, pontosítva, hogy annak előtte kinyilvánította a gyűlés a magyar királyhoz és magyar alkotmányhoz való hűségét, valamint azt, hogy minden ember jogait a székelység tiszteletben tartja, viszont ellenségeskedésre hasonlóan válaszol.12 3 Mikó a császárhoz és királyhoz beadott nyilatkozatában azt írta, hogy kényszer alatt vállalta az elnöki tisztet.
