Századok – 1994

Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831

KOSSUTH ÉS A SZÉKELYEK 1848-BAN 851 A parlamenti vita során Pálffy János támogatta Keller törvényjavaslatát, sőt külön is kérte a parlamentet, hogy tegye lehetővé Udvarhelyszék főkirálybírájának a leváltását is. Emlékeztetőül: mind Marosszék, mind Udvarhelyszék kiüldözte a magyar kormány küldöttségét, amely azzal a céllal érkezett, hogy a székelységet rávegye: vegyen részt Magyarország védelmében. Konkrétan utalt arra, hogy a székely zászlóaljak kiindítását egyes főtisztek késleltették, magatartásukkal hozzájárultak a székelyföldi zavaros helyzet kialakulásához, s „a székely katonaság között a reactionalis bujtogatások" elterjedéséhez.72 A magyar miniszterek s a magyarországi politikusok közül a vitában továbbra is csak Kossuth vett részt. Ezúttal is többször kifejtette elgondolásait s elvárásait. Első felszólalásában elismerte, hogy egyes székely székekben vannak olyan főtisztek, kik „igen jó volna, ha nem volnának főtisztek". De a minisztérium nem válthatja le mindaddig, amíg arra a parlamenti határozat nem jogosítja fel. Mert „Magyarország kimondotta az uniót és Erdélynek törvényhozása elfogadta azt azon feltétel alatt, hogy valamig az ideküldött küldöttséggeli (Unió-bizottság) értekezés folytán Erdélynek közigazgatási részletei a törvényhozás által meg nem fognak határoztatni, addig változtatás ne történjék". Ezt mindeddig be is tartotta a minisztérium. A továbbiakban Kossuth jónak tartaná, ha a székely főkirálybírákat a minisztérium nevezné ki, akárcsak a vármegyék főispánjait, de a többi tisztségviselőt a székelyek ezután is szabadon választanák. Ez a parlamentáris rendszerrel és a választási szabadsággal inkább összhangban lesz, mint az eddigi gyakorlat. Ennek ellenére tanácsosabb lenne a székely közigazgatás átszervezését az általános erdélyi szabályozó törvényjavaslattal együtt tárgyalni. Azonban Pálffy János felszólalása után, aki egyes székely főtiszteket tett felelőssé a székelységben kialakult belső problémák miatt, Kossuth elképzelhetőnek tartotta a székely közigazgatási rendszerről külön törvénycikk elfogadását.7

3 Mielőtt azonban döntésre került volna sor ebben a kérdésben, Berde Mózes visszatért a székely határőrség ügyére s indítványt nyújtott be, amely „jog és kötelességi egyenlőség alapján épül". Berde indítványát tulajdonképpen az Unió-bizottság dolgozta ki, s valóban radikális orvoslást ígért. Első paragrafusa intézkedett volna arról, hogy „A katonáskodó székelyek és oláhok között jelenleg fennálló katonáskodási rendszer és az ebből felmerült sérelmes viszonyok jelen törvény ereje által megszüntetnek". A második paragrafus értelmében a székelyek ugyanolyan feltételek között tartoznak ezután katonáskodni, mint a haza többi polgárai.74 Kossuth ekkor ismét s minden korábbinál határozottabban kérte, hogy a székelyek ügyének ne egyes kérdéseiről, hanem az egészéről vár átfogó törvényjavaslatot. Beszédét vallomással kezdte: „Kijelentéin már több ízben, hogy az egyesült hazában nem lehet ember, ki a székelység iránt több igazi testvéri szeretetet, több rokonszenvet érezne, mint én." Aztán székely politikájának a lényegét foglalta össze: a székelység „állapotáról nem privilégiumok, hanem a közös jog, szabadság alapján s a közös joggal és szabadsággal összekötött terhek alapján intézkedni, legkedvesebb kötelességeink közé számítom [...] Ne sérelmeket orvosoljunk, hanem jogokat alapítsunk!"75

Megismételve korábbi felhívását, a székely „követ urak"-at arra kéri, hogy ne késlekedjenek „a székely nemzetre nézve tökéletesen kimerítő törvényjavaslatot terjeszteni elő". Azután kérésének