Századok – 1994
Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831
KOSSUTH ÉS A SZÉKELYEK 1848-BAN 845 küldte a pesti parlamentbe, akit az titkárává választott. Külön kell szólnunk Pálffy Jánosról, Udvarhelyszék egyik követéről, aki az erdélyiek közül a legmagasabb funkcióhoz jutott; a magyar parlament azzal fejezte ki elismerését eddigi politikai tevékenységéért, hogy alelnöki tisztségébe őt iktatta be. Később az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) tagja lett, de 1848 december után eltávolodott Kossuthtól és békepárti tevékenységet folytatott. Hasznos, de gyűlölködő érzelmektől nem mentes naplót írt, amelyben kemény kritikával illette Kossuth Lajost, erősen eltúlozva emberi gyöngéit, s őt hibáztatva minden nyomorúságért, amely a magyarságot érte a szabadságharc elnyomása után. Lesújtó volt a véleménye Berzenczey Lászlóról is, s mivel az utókor az ő naplója alapján formálta ki véleményét, elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy reálisabban értékeljük Berzenczey szerepét is.44 A magyar országgyűlés július 5-én nyílt meg, az erdélyi követek 10-én érkeztek a fővárosba. A székely követek közül többen vettek részt az Unió-bizottságban, amelyet az erdélyi országgyűlés választott meg, és amellyel Kossuth igen szoros kapcsolatot tartott fenn. De ettől függetlenül is gyakran tárgyalt a székely követekkel. A székelyek nevében az első, bemutatkozó s következményei által is jelentős felszólalás a képviselőház július 11-i ülésén hangzott el. Marosszék követe, az előbbiekben már jellemzett Berzenczey László szónoklatát tulajdonképpen Kossuth Lajos nevezetes véderő-beszédének támogatására építette fel. Mint első székely felszólaló „székely nemzete nevében" üdvözölte a szabadságot. Ha ő most feltárná a székelység sebeit — mondotta — a parlament „bizonyosan a székely sérelmeket" tűzné napirendre, annyi ott a panasz. „De mi nem úgy jöttünk, hogy azon kezdjünk tanácskozást, miszerint jogokat kéljünk; reményünk jogokat kivívni, de jelen percben mi székelyek e felett vitázni nem akarunk. Azt akarjuk: „jelenleg a honvédelmi kérdések hozassanak szőnyegre."45 Más kérdést ne tárgyaljon a képviselőház, amíg a honvédelem kérdése nincs elintézve. Az országgyűlés kitörő „éljen"-nel fogadta Berzenczey szónoklatának azon kitételét, hogy „nem azért akarunk jogokat, mert székelyek vagyunk, hanem akarjuk, hogy előbb megmentsük a hazát".4 6 Amellett, hogy a beszéd tartalma is figyelmet érdemelt, mert valóban a legidőszerűbb kérdést részesítette előnyben, Berzenczey felszólalásával újabb bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy Kossuth politikájának a támogatója. Ezt Kossuth is tudomásul vette s ezentúl a székely kérdésben elsősorban rá alapozott. Bizalma teljes volt, s később igyekezett minden támadás ellen megvédeni, új fontos feladatokkal bízva meg. Ez nem zárta ki a képviselői munka elején azt, hogy ne kérje ki a többi székely képviselő véleményét is. Erre mutat az is, hogy 1848 júliusának utolsó hetében a Batthyány tói kapott Erdélyre vonatkozó egyik beszámoló hátára ezt írta: a „székelyekből, tekintettel oláhra, magyarra, speciális comissiot hívnék össze — sérelmeik orvoslása melletti coordinatiojukra".47 Nincs tudomásunk róla, hogy ez a külön székely bizottság létrejött volna — amint már utaltunk rá —, de arra, hogy Kossuth tanácskozott a székely követekkel, bőven találunk bizonyítékot a korabeli történeti forrásokban. A Kossuth Hírlap-]a 1848. július 28-i száma például arról adott hírt, hogy annak a hónapnak 23-án Kossuth „a székely követekkel tanácskozmányt tartott" arról, hogy hogyan lehetne földhöz juttatni az elszegényedett székely családokat. Az első kérdés, amellyel a pesti országgyűlésnek mint székely sajátossággal szembe kellett néznie, a székelyföldi job-