Századok – 1994

Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831

844 EGYED ÁKOS politika első embere. Kossuth tisztán látta: a székelység története során a magyarságnak védőpajzsa volt. Batthyánynál Jakab Elek meggyőződhetett arról, hogy Nyáry Pál nem véletlenül hangsúlyozta a magyar kormány békepolitikáját Erdély irányában. A miniszterelnök azt kérdezte, hogy az unió ügyén túl milyen üzenetet hozott, s miután Jakab Elek a békét fenyegető helyzetre utalt, a miniszterelnök ezeket mondta: „Értesülve vagyok mindenről. Nem nagyítják a dolgokat [az] ön honfitársai?" A szászokról és a románokról érdeklődve, mintegy utasításként szólt: „Az új alkotmányban alkalom van kézfogásra. Igyekezzenek kiengesztelődni."40

Batthyány miniszterelnöksége alatt az általa Erdélybe küldött Vay Miklós királyi biztos ezt az engesztelő politikát igyekezett legfőbb munkatársával a kincstárnok, majd ideiglenes guvernátor gróf Mikó Imrével együtt megvalósítani. Mint ismeretes Batthyány Innsbruckba sietett, ahol a király szentesítette az unió-törvényt. Ennek kihirdetésével az erdélyi országgyűlés lényegi munkája június 18-án véget ért. Most már a magyar népképviseleti országgyűlésen volt a sor, hogy a székelységgel kapcsolatos kérdéseket számbavegye és megoldásukat keresse. Ezekhez jelentős mértékben hozzájárulhattak a pesti országgyűlés erdélyi, főként pedig székely képviselői. A magyar népképviseleti országgyűlés és a székely kérdés. Kossuth székely politikája Az erdélyi országgyűlés választójogi törvénye alapján a magyar országgyűlésbe küldött 73 erdélyi követ közt 19 székely volt.4

1

A legaktívabbak legalábbis ekkor mind Kossuth-pártiak voltak, akik később országgyűlési teendőik mellett más fontos feladatok elvégzésére is felhatalmazást kaptak. Elsőként kell megemlítenünk Marosszék egyik követét, Berzenczey Lászlót, akinek megválasztását különben igen érdekes, a székelység hajdani humorára is fényt vető korteskedés kísérte.4

2

Őt Erdélyben már jól ismerték, s a magyar politikai élet is felfigyelhetett rá, mert az unióért és a reformokért vívott erdélyi küzdelemben ugyancsak kitűnt. Kossuth feltétlen híve volt, aki viszont bizalmába fogadta. A magyar országgyűlésben ő szónokolt a legtöbbet a székelyek nevében, s mert ehhez jól értett (ezért nevezték némi éllel „Kis-Kossuth"-nak), gyakran tapssal kifejezett elismerést kapott képviselőtársaitól. A székely köznép, kisnemesség szerette, sőt a jobbágy nép is saját érdekei védelmezőjének tartotta, mert az 1846-47-es erdélyi országgyűlésen a székely jobbágy részére is kedvező úrbéri törvényt követelt. Egyik felszólalásának az a kitétele: „nem az a fontos, hogy cifra és sallangos uraink legyenek, hanem az, hogy a nép boldog legyen", bejárta az erdélyi sajtót és gyakran felemlegették. A liberális és konzervatív nemesség soraiban viszont számos ellenfele volt, mert túlzóan radikálisnak, sőt szélsőségesnek tartották — s nem éppen alaptalanul.43 Kossuth politikájának kitartó, de mérsékelt gondolkodású támogatója volt Mikó Mihály a csíkszéki határőri rend képviselője is, a szék alkirálybírója. Mivel nagy népszerűségnek örvendett a csíki székelység között, nem kis szerepe volt abban, hogy a csíki határőr rend elkötelezte magát a forradalom mellett. Végig kitartott az országgyűlésben Kossuth oldalán Fábián Dániel Kézdivásárhely követe, akárcsak Gál Dániel illyefalvi radikális nézetű ügyvéd. Székelyudvarhely Keller János ügyvédet