Századok – 1994
Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831
842 EGYED ÁKOS elvül elismertetik, és az ezzel ellenkező törvények ezennel eltérőiteknek nyilváníttatnak".3 2 A rendi-feudális rendszer ezzel tulajdonképpen véget ért. Azonban az erdélyi országgyűlés a székely sajátosságokat nem tudta jogilag rendezni: elhalasztotta a székely határőrség eltörlését, a székely jobbágyoknak pedig mintegy kilenc tizedét meghagyta korábbi állapotában. Lássuk ezeket valamivel részletesebben. A nemzeti fegyveres erőről hozott törvénycikk ugyan egységes katonai kötelezettséget írt elő minden állampolgár számára, leszögezte, hogy a székely határőri intézmény megszűnik, a katonacsaládok pedig politikai s tulajdonviszonyaikat illetően egyenlő jogokat élveznek más polgárokkal, de egy másik paragrafus gyakorlatilag hatálytalanította az előbbit. Ugyanis a III. törvénycikk hangsúlyozta: a közelebbi országgyűlésig „a fegyvert viselő (effektív standbeli) székelység mint nemzetőr köteles katonai rendes fegyelem mellett katonáskodni". Ez azt jelentette, hogy a három határőrezrednek továbbra is a fennálló katonai rendszerben kell szolgálnia, a Nagyszebenben működő osztrák katonai vezetés (General Commando) alatt. És ezen túl azt is jelentette, hogy a Székelyföld felén a szebeni katonai főparancsnokság hatalmi befolyása továbbra is fennmaradt. A helyzet fonákságát a törvényhozás is jól látta. Erről írta Wesselényi Miklós Deák Ferencnek 1848. június 4-én kelt levelében: ,Az itt szükségképpen elővenni kelletett s kellő tárgyak közé tartozik a székely katonaság ügye; ezen derék, de nyakas népfaj helyzete, események és bújtogatók által felizgatva, azon ponton állott, hogy a katonai fegyelmet teljesen lerázza. Nagy bajjal sikerült őket megnyugtatni. A róluk szóló törvénycikk nem olyan, milyennek lennie kel, Mt volna, hanem amilyen lehetett."33 A törvényjavaslat hírére feltörtek a panaszok. A katonailag Háromszékhez tartozó Bardóc fiúszék falvaiban például „keserű kifakadások mutatkoznak", mert nem értik: miért tartják fenn az 1764-ben létesült állapotot. A katonaság egész nyáron határozottan követelte: töröljék el a határőri rendszert, s osszák meg testvériesen a katonai szolgálatot a volt katonarend, jobbágyok és nemesek között.34 Miért nem sikerült a határőri rend kívánságának megfelelő törvényt alkotni, annak ellenére, hogy e rend országgyűlési képviselői sürgették azt? Úgy véljük, hogy mindenekelőtt azért, mert a törvényalkotó erdélyi nemesség nem merte vállalni a fegyverben álló székely határőrezredek átszervezésének a kockázatát. Egyrészt, mert ez hosszabb időt vett volna igénybe, márpedig a megbízható fegyveres erőre bármely órában szükség lehetett a mind nagyobb méreteket öltő parasztmozgalmak lecsendesítésére.3 5 Másrészt az erdélyi törvényhozás tisztában volt vele, hogy Bécs kihívásnak venné az erdélyi határőrség státusának a megváltoztatását. Ugyanis hiába helyezte a nádor május 29-én a magyar kormány felügyelete alá az erdélyi haderőt, az osztrák minisztertanács Pillersdorf elnökletével azt határozta, hogy az erdélyi határőrség továbbra is a nagyszebeni főparancsnokságtól, ez pedig az osztrák hadügyminisztertől függ.36 A Kolozsváron ülésező országgyűlés megszavazta a jobbágyfelszabadító törvényjavaslatot is, amely a legmaradandóbb alkotásának bizonyult, de ennek érvényességét a Székelyföldön a jobbágyságnak csak mintegy 10 százalékára terjesztették ki. Az ún. székely örökségnek (Siculica haereditas) nyilvánított telken lakó jobbágy vagy zsellér nem vehette tulajdonába az általa megművelt földet. Márpedig az or-
