Századok – 1994

Tanulmányok - Veliky János: Az ipartámogató Kossuth V/818

AZ IPARTÁMOGATÓ KOSSUTH 827 szerűen is kifejtette a „Statusgazdasági tájékozás" címmel 1842-ben megjelent hírlapi cikkében, hogy mit gondol a liberális gazdaságpolitika természetéről: „Ha e szót szabadság, nem stausjogtani szempontból, hanem elvont fogalmában tekintjük, alkalmasint legfőbb fokának mondhatnók azon állapotot, mellyben minden ember azt tehetné, mi neki tetszik. íme az ideológia szabadsága; de mi volna a gyakorlatban a következés? az: hogy az erősebb elnyomná a gyöngébbet. Nem szabadság ellen, hanem ép a szabadság érdekében történt tehát az emberi viszonyok olly módú alakulása, minélfogva a status a gyöngébbnek az erősb ellen ótalmat ad." A politika az államok közötti gazdasági kapcsolatok alakulásában is szerepet játszik, mégpedig a szabadság előbbi értelmezésének szellemében, hiszen miként az „egyes embernek szüksége van az erősb elleni ótalomra, s csak ép ezáltal lesz szabaddá, ép úgy a gyöngébb — azaz nemzetgazdasági szempontból szólva — fejletlenebb nemzetnek is ótalomra van az erősb ellen szüksége, különben közöttük az úgynevezett kereskedési szabadság csak olly forma lesz, minő van a boros hordó s a pinczér között, aki azt szabadon csapra üti".49 Kossuth közgazdasági nézetei nem tekinthetők lezárt rendszernek — ezt maga Kossuth is hangoztatta —, már csak azért sem, mert a forradalom és szabadságharc bukása után megvalósulását felfüggesztették, így a programba fogalmazott elvek gyakorlati korrekciója és továbbfejlesztése — amely Kossuthnak nagy erőssége volt — elmaradt. Iparfejlesztő közgazdasági elvei nem vezethetők le egyetlen tételből, viszont szorosan összefüggenek azzal az összetetten hátrányos helyzettel, amelyben az ország elhelyezkedett. Itt ugyanis — pl. Angliától eltérően — nem egy meglévő polgári gazdaság szerkezetét kellett átformálni, hanem egyszerre, több fokozat átlépése mellett, történetileg egymást követő közgazdasági nézőpontok érvényesítésével kellett kapitalista viszonyokat kialakítani. Kossuth közgazdasági szemléletének nyitottsága és többrétűsége ebből az objektív körülményből következett. Az ipar társadalmi funkciót kap Kossuth az ipartámogató mozgalomról azt állította, hogy az „nem ok, hanem okozat", vagyis nem cél, hanem eszköz. „Iparmozgalmunk gyökere a mindnyájunkkal közös népszükség; s amit cselekszünk, hogy e szükségeinket fedezzük, az nem egyéb, mint a népszükségből szabadon fejlő műipar maga". A „műipar" védekezési eszköz a félelmetes méretekben terjedő „pauperisatio" leküzdésére. Azonban ez Kossuth felfogásában mégsem egyszerűen csak egy eseti válságra szolgáló és múló jelentőségű megoldás, hanem egy olyan elmélet, amely a társadalmat a feudalizmus perspektívátlan rendszeréből kiemelve új foglalkozási szerkezetet alakít ki; mert az ipar — az ő megfogalmazásában — „több tényezőből áll: egyik gyapjút tenyészt, a másik fon, sző, a harmadik kereskedik, a negyedik veszen".50 A hazai társadalom polgári szerkezetének megteremtése elsősorban az úrbéri viszony felszámolásán múlt. Mind Kossuth, mind konzervatív ellenfelei a jobbágykérdés, a közteherviselés megoldási módja és az ország közgazdasági helyzete között fontos összefüggést érzékeltek. Sokak előtt nyilvánvaló volt, hogy a társadalom reformja igen költséges vállalkozás (elég csak a jobbágyfelszabadítással összefüggő pénzügyi meggondolásokra utalni), amelyhez tőkét szerezni fölöttébb nehéz, külföld-