Századok – 1994

Tanulmányok - Veliky János: Az ipartámogató Kossuth V/818

828 VELIKY JÁNOS ről szinte lehetetlen. Széchenyi 1830-as évekbeli „társulati" szervező munkája óta egyre jobban megszilárdult az a vélekedés, hogy a meglévő belső — bármily csekély — tőkeerő koncentrációjából kiindulva lehet reformokat elkezdeni: és a külföldi tőkét ehhez kell, megfelelő feltételek megteremtése mellett, megnyerni. Azonban mindent együttvéve sem koncentrálható megfelelő mennyiségű pénzügyi fedezet, ezért érthetően újra és újra fölvetődik a terv: a kormányhoz kell fordulni támogatásért. De a birodalmi kormányzat még a nem ellenzéki (és nem átfogó, csak részletmegoldásokat hozó) reformkísérleteket sem támogatja kellő eréllyel - ehhez Széchenyi másfél évtizedes gyötrelmes próbálkozásainak sorozata már addig is számos példát adott. Tehát A közadózás bevezetése (és persze megvalósítási módja) nem csupán a polgári jogegyenlőség megteremtése szempontjából fontos, hanem a társadalom és gazdaság átfogó polgári reformja és jövője szempontjából is. Bevezetése elkerülhetetlen - ezt hangsúlyozta több alkalommal is Kossuth (például többek között ezért működik együtt Széchenyivel az úgynevezett telekdíj-tervezet ügyében). Már a konzervatívok vezetőinek jórésze sem lát menekvési lehetőséget; Dessewffy Emil gróf és csoportja „mindössze" a közadózás bevezetésének lassításán és a nemesség (főként az arisztokrácia) számára minél kedvezőbb feltételek kiharcolásán fáradozik.5

1 Kossuth társadalomkritikai szemléletének egyik fontos eleme, hogy az ipar fejlesztése elképzelhetetlen a még jelentős mértékben rendi elfogultságokkal telített közvélemény átalakítása nélkül. Ennek jegyében formálja ki a modern követelmények szerinti nemzet-fogalmát is. 1845-ben a Hetilapban a következőket írta: „el kell mondanom, hogy a népek életében nem egy jelentékeny eszme van, mellynek értelmezése ma már nem az, mint ami századok előtt vala. Ez értelmezéseket a kor viszonyai határozzák meg. Ilyen eszme e szó is: nemzet. Aki e szót, nemzet a XIX. század exigentiája szerint értelmezni akarja, lehetetlen meg nem győződnie: hogy azon nemzet ma már csak népfaj..., melly a civilisatio önálló emeltyűinek nincs birtokában. Ezen emeltyűk közé tartoznak pedig mellőzhetetlenül az önálló nemzeti kereskedés és a műipar." Magyarországon nincs becsülete a polgári munkának és magának a polgárnak sem. „Ekkorig nagyjaink sorába iktatók törvényezikkek által a külföldit, kinek... egyéb érdeme nem volt, mint... a kimondhatatlanul arisztokratikus név."52

Egy esetben a Hetilap olyan idézetet választ mottóul az európai sajtóból, amely a feudális politika kötelmeitől szabadulni kívánó gazdaság általános jelszava volt, és megkérdezi, hol „láttunk nemzetet, mellynek... nem a munka... szerzette kényelmeit"! Ennek ellenére „a leghasznosabb, legtöbb érdemekkel bíró férfiakat helyezzük a legutolsó sorba". Sem a közszellem, sem az intézmények nem kedveznek az ipari fejlődésnek; nem becsülik meg a szakértelmet - hibás a társadalom értékrendjel Hol tart az ország fejlődése, kiderül abból, hogy „iparembereinknek még a községi vagy megyei administratioba sem sikerült magoknak némi befolyást szerezni. Nálunk a táblabíró jobb útcsináló, mint a mérnök, s az oeconomiai kérdéseket... a formák emberei tárgyalják, ők vezérkednek mellettök és ellenök".53

Az elemzés végén következő összegzés célba talál: „uraim, egy gyárt vezetni nem olly csekélység, mint a kandallónál gondoljuk". Kossuth társadalomelemzése és az abból adódó végkövetkeztetése — „nemes és polgár nemzetiségben, jogban, törvényben, kötelességben s ezekkel együtt minden