Századok – 1994
Tanulmányok - Veliky János: Az ipartámogató Kossuth V/818
826 VELIKY JÁNOS dulatban elméleti támogatást F. List Das Nationale System der politischen Ökonomie című műve nyújtott a számára, annál is inkább, hiszen abban is gyakorlatiasan keveredtek a „nevelő" vám és a liberális gondolkodás tételei, és megtalálhatta benne a különböző régiók eltérő fejlettségéből kikövetkeztetett gazdaságpolitikai megfigyeléseket. Szokás idézni 1841-es „Műipar" című cikkét. Ott azt állította, hogy „az iparnak természetes gyümölcsként kell a nép állapotjából kifejleni, elannyira, hogy a védvámrendszer, egyedárúság s az iparerőtetés több hasonló fonák eszméi nem mást, mint üvegházi tengő lengő növényt teremthetnek"; mindezt úgy értékelhetjük, mint a liberális piacgazdaság helyeslését, illetve a feudális vámok (így az adóvám!), az „egyedárúság" és prohibitív vámok bírálatát. Döntő fontosságúnak azt kell tekintenünk, hogy Kossuth ebben a cikkében minden igazságtalan vámot támadott, legyen az feudális vagy polgári rendszer eleme, mint mondotta elsősorban azért, mert az „iparvilágban" a fejlődés egyedül „a szabadság és biztosság" kerékvágásában haladhat.42 1846-ban a Hetilapban minden tiltó védvámot „szentségtelen kénytelenség"nek nevezett, és azt hangsúlyozta — tehát nekünk is döntő jelentőségűnek kell tartanunk —, hogy a „szabadság földi bálványom... H religiomat a statusgazdászat számvető mezején sem tagadom meg". A védvám-rendszernek „kényszerítéséből" vagyok az embere, mert „a szabad kereskedésé lenni nincsen módomban".43 Kossuth az állam gazdaságpolitikai szerepét illető véleményével sem tért el a korabeli modern nézetrendszerektől. Sem A. Smith, sem az ő közvetlen elődjének tekinthető D. Hume nem becsülte le az állam szerepét, hanem újfajta politikai szerkezetet óhajtottak bevezetni, amelyben az érdekviszonyokat az ipari tőke határozza meg. Az államnak mind az ideológiában, mint a történeti \ alóságban az igazgatáson túl a gazdasági fejlődés előfeltételei, a kapitalista „környezet" megteremtésében is centrális — ha nem is egyedüli — szerepet tulajdonítottak.44 Ő is a liberális állam elvét vallja, „a törvényhozás sem könyörületet, sem jótékonyságot nem parancsolhat..., nem avatkozhatik kényszerítőleg az okszerütlenül gazdálkodó hanyag gazdának szántás-vetésébe"; „a törvényhozásnak, ha okszerűleg akar intézkedni - prohibitionalis vámrendszerhez nyúlni nem tanácsos".4 5 A kormányokat alkalmatlannak és inkompetensnek tartja a vállalkozások folyamatában — „Ezek magános polgári kereset ágak, mellyekre kormányoknak leszállni botrány, s a szerepeknek monstruosus össze zavarása — országoljanak ők, ez a hivatásuk, a földművelést, ipart és kereskedést hagyják a polgároknak, s a hol e részben a polgároknál hiány van, ott lépjenek fel segítőleg."46 Azonban ő sem helyezi teljesen passzív szerepbe az államot, mint mondja, „vannak még is esetek, hogy ahol egy bizonyos iparág lábra nem kaphat, ámbár az országnak javára, vagy legalább dicsére válnék, mivel hogy megkezdése nehéz, s költséges, sikere bizonytalan, kísérletei veszéllyel járnak, vannak mondom esetek, hogy illyenkor kormányok magok is állítanak gyárakat mintegy ösztönzésül".47 A hazai iparfejlődés sem nélkülözheti a politika támogatását, már azért sem, mivel a társadalomszervező szerepre szánt ipar maga is igen fejletlen. Ha pedig az államhatalom mindenképpen beavatkozik a gazdasági folyamatokba — és az osztrák merkantilizmusnak komoly hagyománya volt, amelynek hatása a nagyipari kapitalizmus formájában épp az 1830-as években kezdett beérni!4 8 —, fontos, hogy a gazdaságot mely kormányzat, milyen gazdaságpolitika jegyében befolyásolja. Kossuth tény-
