Századok – 1994

Tanulmányok - Veliky János: Az ipartámogató Kossuth V/818

AZ IPARTÁMOGATÓ KOSSUTH 825 nek, hanem az árunak és az azt létrehozó „productív" erőnek (tehát a tőkének és a munkának) tulajdonított alapvető jelentőséget. Ipartámogató tevékenysége az új, liberális közgazdaságtudományi szemlélet hazai meggyökereztetését jelentette. A Kossuth-szerkesztette Pesti Hírlap egyik vezércikkének mondatait idézhetjük bizonyítékként: „Távol vagyunk... az úgynevezett mercantilrendszer elavult tévedését tanunkul választani, melly a nemes érczekbeni bővelkedést a nemzetgazdaság egyedüli fokmérőjének tekinté", mely „az arany és ezüst kivitelét honárulásnak bélyegzé..., nehogy valamiképp nominális pénzérték szerint többet vegyünk, mint amennyit eladunk." Azonban nem tartotta teljesen haszontalannak a középkor és a 17-18. század államvezetési tapasztalataival való bíbelődést, többek között azt a szempontot, hogy a kereskedelmi mérleg helyzete nagyon sokat kifejezhet a gazdaság belső állapotáról. így a merkantil rendszer egyoldalú kritikáját, „Smith Ádám általános negatioját... túlságnak" tekintette. A Hírlap-be\i vezércikk úgy vélekedett, hogy ha a kereskedelmi mérleg „folyton folyvást, évről évre, mindig szenvedőleg áll", az rontja a belső piac árviszonyait és bizonytalanná teszi a hiteléletet.38 Egyébként a merkantilizmus és a liberális közgazdaságtan elmélete, főként pedig az erre épülő egész gazdaságpolitikai gyakorlat nem határolható el mereven. Ezt bizonyítja a 19-20. század polgári gazdaságpolitikája, amely a szabadkereskedelem elvének állandó hangoztatása mellett egyre fokozottabb mértékben tulajdonított jelentőséget a vámoknak, a kereskedelmi és fizetési mérleg alakulásának, illetve az állami beruházásoknak. A modern közgazdaságtan egyik reprezentánsa, J. M. Keynes épp ezt az évszázados tapasztalatot építette be elméletébe, amikor E. F. Heckscher ismert munkájára támaszkodva elfogadta a merkantilizmus több gazdaságirányító gondolatát.39 Kossuth tiltakozott az ellen, hogy az ipari tőke vállalkozási kedvét a piac befolyásolásával serkenteni törekvő Védegyletet egyik vagy másik korabeli közgazdasági teóriával azonosítsák, így elsősorban a konzervatívok és a bécsi kormányzat tudatos hamisításon alapuló beállítása ellen: „nagy tévedés, midőn a védegyesület Dr. Lisst védvám-rendszerével ugyanazonosíttatik."40

A Védegylet azok számára, akik beléptek, tényleg tiltó jellegű volt, de a kényszerítés eszközeit nem alkalmazta, nem is vett részt benne az ország lakosságának egésze, csupán kb. 100 000 ember, programját az országgyűlés nem emelte törvénnyé, nem rendelkezett az állami intézkedés általános érvényével és főként nem vonta kétségbe a szabadkereskedelem általános hasznosságát. A Védegylet „prohibitionalis természetű ugyan, de nem status intézkedés, hanem socialis cselekmény... Socialis úton védvámot nem lehet rendezni", fejtegeti Kossuth 1846-os beszédében. És azt is világosan megfogalmazza: annak ellenére, hogy vallják: „műipart pedig szemközt a kifejlett külföldi műiparral védvámok segítsége nélkül teremteni szerfelett bajos", annak ellenére, hogy „a védvám-rendszernek barátjai vagyunk is, a prohibitionalis vámrendszemek mint status intézkedésnek nem vagyunk, nem lehetünk barátjai."4

1 Kossuth személy szerint sem 1844-et megelőzően, sem azt követően szemléletileg nem fordult szembe a szabadkereskedelem elvével, viszont azt sem lehet tagadni, hogy írásaiban van bizonyos hangsúlyeltolódás, miután az 1843-44-es országgyűlés a kereskedelmet nem tudta kivonni a királyi kamara ellenőrzése alól. A for-