Századok – 1994
Tanulmányok - Pajkossy Gábor: Kossuth és a kormányzati „terrorismus” politikája 1835–1839 V/809
KOSSUTH ÉS A KORMÁNYPOLITIKA 1835-1839 815 sével, 1840 áprilisában végül is sikerült kivívnia a már elítéltek szabadon bocsátását, a még folyó perek megszüntetését és a szólásszabadság gyakorlati elismertetését, ami aztán a negyvenes években lehetővé tette a reformpolitika kibontakozását. Az 1835-1836-tól kezdve érvényesített kormányzati politika tehát kudarcot vallott. Sőt, meglehet, szemben az eredeti elképzelésekkel egyenesen elősegítette a liberális ellenzék meggyökerezését a hazai politikai porondon. A kormányzat unosuntalan azt hangoztatta, hogy az ősi intézmények, a magyar alkotmány védelme a célja mindazokkal szemben, akik — értsd: a liberálisok — azt fenekestül fel kívánják forgatni. Bécs igyekezett állandó kormánytámogató többséget kialakítani a megyegyűléseken, sőt, az ellenzék megosztására lapot is indítottak Hírnök címmel, amely az „óva haladás" népszerűsítését tűzte célul. E politika logikája azonban a kormányzatot túlságosan sokszor vezette törvénysértésekhez, ahhoz, hogy a rendi, alkotmányvédő ellenzék kivesse magából a liberális ellenzéket, amely vele azonos szocio-kulturális háttérrel rendelkezett. A kormányzati terrorismus politikája persze nem volt eleve kudarcra ítélt vállalkozás. Bukásához végső soron a liberális ellenzék sikeres politizálása és vezetőinek helytállása vezetett, amelyben jelentős szerep jutott Kossuthnak is. Kossuth Tudósításaival, mindennapi aprómunkával, a döntő pillanatokban körültekintő és bátor döntéseivel és magatartásával, fogságában pedig valóban példás helytállásával járult hozzá e politika megbuktatásához. Utóbb, amikor visszaemlékezett élete talán legnehezebb éveire, azt emelte ki, hogy börtönében számot vetett hazája helyzetével, itt és így alakította ki reformprogramját, megbarátkozott a matematikával, amelytől korábban idegenkedett, vagy hogy — Shakespeare-en — megtanult angolul. Hosszabb távon — a negyvenes években, pénzügyminisztersége alatt, vagy amerikai útja és angliai évei során — ezek valóban jelentősnek bizonyultak. Pályájának alakulásában azonban rövid távon jelentősebb szerepe volt annak, hogy próbatételét megállta. Börtönéből frissen szabadulva tisztán látta, hogy „... amik velünk történtek azok nemzetünk igen nagy része előtt szavunk súlyát csak növelheték, fontosíthaták ... ez hatáskörünket tágította" - indokolta Wesselényinek, miért nem kíván visszavonulni a politikai életből, s ezt első nyilvános fellépésének, a Pest megye 1840. június 9-i közgyűlésén mondott beszédének megkülönböztetett fogadtatása fényesen igazolta is.26 Kossuthban egészséges becsvágy élt, ami legalábbis feszélyezte több szerencsésebb kortársát, akiknek — vele ellentétben — nem kellett hosszú harcot vívniuk azért, hogy a képességeikhez méltó helyet betölthessék. Egyéni érvényesülését azonban, férfikorától fogva, azoknak a politikai elveknek és céloknak az érvényre juttatásához kötötte, amelyekre az 1830-as évek elején felesküdött. Személyes sorsát, a súlyos kockázatok ellenére, 1835 és 1839 között is a liberális mozgaloméval kapcsolta össze. Helytállásával nemcsak annak megszilárdulásához járult hozzá, hanem megalapozta politikai pályájának későbbi meredek felívelését is.
