Századok – 1994

Krónika - „Történészt sirat az ország” (Kanyar József) III–IV/804

KRÓNIKA TÖRTÉNÉSZT SIRAT AZ ORSZÁG! — Búcsú Benda Kálmántól — (1913-1994) Hazánk egyik sokat dolgozó, nagyon elfoglalt, közéleti ihletettségű történésze hagyott itt bennünket. Sokat dolgozott, sok terhet rakott saját vállaira. Még halála előtt is — 81 évesen — külföldi előadói körútra indult, három előadást tartott Franciaországban s innen tért haza március 14-én. Idehaza mondta fel a szíve a szolgálatot tragikus hirtelenséggel, még a repülőtéren. Hazajött meghalni. Boldog az az ember, akinek a halálát össze tudjuk kötni életművével és hazájával. A tudományos közélet és a történettudomány kimagasló egyéniségeként mindig az igazság tolmácsolása volt legfontosabb célja írásaiban és mondandóiban. Egyszerre volt reformátor és történész, a történelmi korszakok hitvallója, aki igazát mindig derűsen és mosolyogva tudta elmondani, szép magyar nyelven megfogalmazott mondataiban. Munkásságában és 16-18. századi kutatásaiban a reformáció egyetemes művelődéstörténeti szerepével, annak idő- és korszerűségével foglalkozott, szíve szerint a legtöbbet, így vált a protestantizmus szellemi légkörének kimagasló megfogalmazójává. Műveiből mindenkor átsütött a reformációval való benső kapcsolata, a protestantizmusnak a nemzeti önállósággal való egybeszövődése. Keresztyénségében és magyarságában egyaránt értéknek látta és tartotta a protestantizmust, ám nemzetfelfogásában soha sem engedte szembeállítani a katolikus magyart a kálvinista magyarral. A történészt mindig a nemzet egysége érdekelte, a nemzet sorsközössége. Ha a reformáció meg is osztotta a keresztyénséget, a magyarság annak egybeötvözésére törekedett, a protestantizmust és a katolicizmust egyaránt a kultúra százados hordozóinak tartotta. Az ember Emberként mindenekelőtt sokarcú személyiségét és kultúrdiplomáciai értékét kell elismernünk munkájában. Nem véletlenül volt 20 hazai és nemzetközi tudományos társaság elnöke és tagja. Tudományszervező és történelemnépszerűsítő tevékenységével, emberségének sokszínű karakterjegyeivel tudta mindenkor megfogalmazni és elfogadtatni igazát. Embersége és életműve megnyugvó harmóniában ölelkezett egymással, kpzéleti emberségében és népszerűsítő tevékenységében is a derűs egyensúlyra való törekvés volt egyénisége meghatározója.