Századok – 1994

Történeti irodalom - Creating Social Democracy. A Century of the Social Democratic Labor Party in Sweden.(Ism.: Jemnitz János) III–IV800

803 TÖRTÉNETI IRODALOM rá volt kényszerítve. Therborn kimutatja a fordulatokat mind a jobbra (Agrárpárt és Liberális Párt), mind a balra (baloldali szocialisták, kommunisták) nyitás terén. Megállapítja, hogy 1936-ban történik radikális szakítás a „baloldaliakkal" és azt is, hogy miért, majd, hogy ez a szövetség 1945 után hogyan újul meg, 1948 után megint miként zsugorodik, s hogy a Palme-korszakban már egy ugyancsak megújult kommunista párt esetében ez megint miként kaphatott szerepet. S ahogyan a baloldali szövetségesek megismerésében is kritikus összegzéseket olvashatunk a szerzőtől, ugyanezt tapasztaljuk a polgári liberálisok esetében is. Therborn pártkongresszusi jegyzőkönyvekből idézi fel az 1930-as évekből, hogy az egyébként liberálisok felé olyannyira nyitott Wigforss mennyire hangsúlyozta, hogy a szövetség megszületéséért a SAP-nak nem szabad elvi engedményeket tenni. Ezt azután „a nagy taktikus" Hansson pártvezér is magáévá tette. Therborn az egész hosszú korszakra kivetítve állapítja meg: a SAP egyik erőssége az volt, hogy mindig támaszkodhatott a LO-ra, amelynek munkásösszetétele még jellegzetesebb volt, s a LO üdvös baloldali oppozíciót is jelentett a SAP politikai gyakorlatias útkeresése esetén. Ez a szövetség és hatása különben mindenki számára „nyílt titok" volt. A változások éppen a valóság változásai nyomán, az ipari munkásság arányának csökkenésén, a falusi dolgozók számának rendkívül nagy és gyors összezsugorodása következtében, majd az 1973-as világgazdasági recesszió nyomán a svéd gazdaság új kihívásai a versenyképesség és a nagy elvek összeegyeztetésének nehézségei következtében álltak elő. így a szociológus egy sor objektív tendenciát mutat ki ám emellett nagyon határozottan világít rá a Palme utáni pártvezetés hibáira, kapkodására, kitéréseire — legfőbb tanulságként felidézve: a párt négy nagy fellendülése, felújulása (és egyúttal a négy nagy formátumú vezető) idején a SAP mindig koncepcionálisan „nyitó fél" volt, s még a polgári pártok oldaláról sem vonla senki sem kétségbe, hogy „merő jószándékú, de hatástalan" politikusokat kellene a kormány éléről leváltaniuk. Ez a meggyőző hatásosság erősen hiányzott a Palme utáni vezetésből, és ez is hozzájárult, hogy a polgári pártok négyes koalíciója 1991-ben a SAP-ot kibuktatta a kormány éléről. Persze Therborn nem egyszerűsíti le a jelenségeket és problémákat — így rendkívül tanulságos táblázatot közöl pl. a „Május 1. jelvények" terjedéséről. Az adatok 1927-től 1991-ig követhetők a táblázatban nyomon, a szakaszok nyilvánvalóak: míg a kezdő 1927-30-as korszakban 150-170 000 jelvény fogyott, az 1938-1950-es nagy fellendülés korszakában ez a szám 430-490 000 között ingadozott, majd az 1950-60-as években a szám visszaesett 300 000 körüli számra, hogy ez a szám 1977 és 1986 között ismét 380-446 000-re emelkedjen, majd 1990-1991-ben drámai visszaesés következett be 219 000-re, illetve 196 000-re, Cseppben a tenger. Therborn tanulmányának utolsó alfejezetei persze szintén a megújulás lehetőségeit vizsgálják. A többi tanulmányból csak ízelítőül: Gosta Esping-Andersen a svéd jóléti állam kialakulásával és jellemzőivel foglalkozik (ugyancsak összevetve más országokéval és a belső dinamika változásait, ennek problémáit is elemzi), Klas Amarka a SAP és a LO kapcsolatairól ír, míg Clas-Erik Oldner megint más megvilágításban elemzi, hogy a munkások és a farmerek „alulról" miként alakították a SAP politikáját. A kötet tartalmaz olyan tanulmányt, amely azt elemzi, hogy milyen kölcsönhatás mutatható ki a pártprogramok és a megvalósuló gazdaságpolitika között. Mások olyan „részterületeket" dolgoznak fel, mint a SAP gyermekvédő politikája, a SAP lakásépítő politikája, a SAP külpolitikája, a párt oktatási elképzelései és gyakorlata míg ismét mások regionális és helytörténeti rálátást adnak a nagy összefüggésekhez. A kötetet gazdag bibliográfiai mulató és néhány táblázat egészíti ki a párt taglétszámának és választási eredményeinek alakulásáról, valamint mutató a SAP vezetőiről (1907 és 1991 között), illetve a kormányok összetételéről. Jemnitz János