Századok – 1994

Történeti irodalom - Paul Robert Magocsi: Historical Atlas of East Central Europe (Ism.: Niederhauser Emil) III–IV/780

782 TÖRTÉNETI IRODALOM jából fontos középiskolákat is felsorolja a szöveg. A 34. térkép a katolikus egyház helyzetét mutatja be 1900 táján, a 35. térkép az ortodox egyházat ugyanebben az időpontban, egy résztérkép az unitus egyház helyzetéről tájékoztat. A 48. térkép az 1944-48 közti népmozgásokról, menekülésekről és kitelepítésekről ad áttekintést, a szöveg a háború alatti mozgalmakról is tájékoztat — végül is több mint 30 millió ember változtatott itt lakhelyet egy évtized alatt. A 49. térkép az ipar fejlődését ábrázolja 1945-89 között, megállapítása szerint a Halle-Lódz-Budapest háromszög maradt továbbra is a fejlődés központja, ezen belül a résztérképen jelzett Felső-Szilézia. A térségen belül oly fontos etnikai kérdések számos térképen óhatatlanul szerepet játszanak. A 20/d. térkép a 18. századi magyarországi betelepítéseket etnikumok szerint ábrázolja. A 29. térkép két résztérképen az 1870-es és 1910-es népsűrűséget mutatja be, külön jegyzékkel a több mint százezres nagyságrendű városokról. A 30. térkép az 1900 körüli etnikai állapotot tárja fel színekkel. A 32. térkép a németek jelenlétét mutatja be 1900 táján, egy résztérkép azonban mintegy 700-tól teszi lehetővé a keleti terjeszkedés nyomonkövetését. A 33. térkép a zsidók és az örmények elterjedését mutatja be ugyancsak 1900 körül, a zsidók esetében több színnel százalékos arányszámukat, az örményeknél csak a helységnév aláhúzásával jelzi jelenlétüket. Az etnikai összetételről egyébként a 20. század vonatkozásában a szöveg több táblázatot is közöl. Mint már jeleztük, kiváló munkáról van szó, a szövegek és a térképek egyaránt а szokásos angolszász lényegretöréssel adnak alapvető ismereteket, a térképek általában jól áttekinthetőek, csak a legszükségesebb adatokat tartalmazzák, de azokat egyértelműen és instruktiv módon. A részletekre vonatkozó megjegyzéseket alább tesszük meg. Csak egy alapvető észrevételünk van. Az angol Kelet-Közép-Európa kifejezés valójában a németek és az oroszok közti köztes Európát jelenti, csak a balti államok maradnak ki, Litvánia kivételével. így azonban összemosódik a szerintünk lényeges különbség Közép-Kelet (vagy Nyugat-Kelet)-Európa és Délkelet-Európa között, amely pedig a kiindulás óta a nyugati és a keleti egyház különbsége miatt igen lényeges. Persze az egész sorozat ezt a köztes területet tárgyalja, az atlasz sem térhetett el ettől. A különbségeket Magocsi a lehetőségek szerint kimutatta. A részletekre vonatkozó kritikai megjegyzéseink jelentéktelenek, csak azért adjuk elő, hogy egy esetleges második kiadás szükség esetén figyelembe vehesse. Az antok nevének eredete vitatott, nem lehet az alánokhoz kötni (2. t.), Mojmír nem 836-ig, hanem 846-ig uralkodott (4. t.). A cseh királyság nem 1056 óta örökletes, akkor az uralkodó saját személyére kapta meg, csak 1212 óta valóban örökletes. Tévedés, hogy a protestánsokat már 1517 után így nevezték, mert protestáltak, ez csak az 1531-es birodalmi gyűlésen történt. (15. t.) II. Lajos 1526-ban nem a csatamezőn esett el, hanem menekülés közben belefulladt egy patakba (14. t.). Nagyon megtisztelő volna, hogy a budai és a pécsi egyetem csak 1526 után szűnt volna meg, valójában ez már jóval korábban bekövetkezett. (17. t.) Windischgrätz 1848-ban nem tábornok volt, hanem tábornagy (25. t.) Ugyanez a térkép nem különíti el időben a két cári intervenciót. A San Stefano-i béke értelmében sem lett volna Bulgária önálló, hanem vazallus, ahogy azt a berlini kongresszus eldöntötte. (26. t.) A bolgár fejedelmet, Battenberg Sándort nem Berlin jelölte ki, a nagyhatalmak konszenzusa volt, de orosz kezdeményezésre. A székelyek nem különböznek a magyaroktól (30. t.), nem a magyarok szorosan rokon testvérei (47. t.). A 31. t. a kisebbségi középiskolákat sorolja fel, de a horvátok a maguk országában nem voltak kisebbségben. A zágrábi magyar gimnázium nem magyarosítási célokat szolgált, ez az akkori körülmények közt lehetetlen lett volna. A 32. térképen szepesi németek helyett jobb volna szepesi szászokról ími. A 35. t. а bolgár Exarchátus püspökségeit piros színnel jelzi, holott а legenda szerint lilával kellene, hiszen ortodoxok. Az Eperjesen 1919-ben kikiáltott Tanácsköztársaság valóban magyarbarát volt, de Szlovák Tanácsköztársaságnak nevezte magát (38. t.). Dél-Dobrudzsát nem adták Bulgáriának, egy román-bolgár államközi egyezmény értelmében cserélt urat (40. t.). A 41/c. térkép nem jelzi, hogy 1941 után Nyugat-Bánát Szerbiához tartozott (a második világháborús térképen már így szerepel). A 45. térképen Horvátország megszálltként van ábrázolva, a szöveg viszont kollaboráns államként jellemzi. A 46. térképen nincs szó a két varsói felkelésről. A 175. lapon a közigazgatási egységek felsorolásánál meg kell említeni, hogy Szabolcs-Szatmár neve újabban Szabolcs-Szatmár-Bereg. A nagyon részletes és tanulságos bibliográfia felsorolja Sebő László: Magyar neve? c. munkáját, érdemes volna még hozzátenni Lelkes György: Magyar helységnév-azonosító szótárát (Bp. 1993), mert ez a történeti Magyarország egész területét f. löleli. Szó esett már a helynévmutatóról. Valójában angolszász típusú indexről van szó, amely kurrens betűkkel jelzi a helyneveket, személyeket, szervezeteket, kurzívval az országokat, tartományokat, közigazgatási és egyházi egységeket, fett típussal pedig a földrajzi és népneveket. A kurrens utalás a szövegre, a kurzív a térképekre utal. Valóban minden részletre kiterjedő gondosság! Mint az egész sorozat, ez az atlasz is a kezdő egyetemi hallgatóknak szól, bevezetésként, meg egyéb területek és korok történész szakembereinek, akik első tájékozódást kívánnak szerezni a térségről. Ennek