Századok – 1994
Történeti irodalom - Jean-Charles Asselain – Pierre Delfaud – Pierre Guillaume – Sylvie Guillaume – Jean-Pierre Kintz –Francois Mougel: Précis d’ histoire Européenne; XIX–XX siécle (Ism.: Majoros István) III–IV/779
779 TÖRTÉNETI IRODALOM hogy ezek nem kizárólagosan román sajátosságok. Talán egyszer vetődik fel differentia specificaként a keleti jelleg — mi inkább levantint mondanánk, hogy a balkánit elkerüljük. Problematikus a forrásbázis. A szerző roppant széles anyagot dolgozott fel, a szakirodalmon kívül és előtt elsősorban korabeli forrásokat, politikai röpiratokat, kiadott parlamenti beszédeket, újságcikkeket (bár zömmel későbbi válogatásokból). Nem valószínű, hogy a korabeli sajtó egészének az áttekintése lényeges adatokkal bővíthette volna a mondandót. Nem is ezzel van bajunk. Inkább azzal, hogy csak a negatívumokat emeli ki, pedig ő is utal rá, milyen elismeréseket is arattak egyes politikusok. Hogy zömmel egymást szidták, az természetes, de talán érdemes lett volna nekrológokat is bevonni... Az sem biztos, hogy az egyes politikusok ellentéteiről a szociáldemokraták voltak a legtájékozottabbak, akiket előszeretettel idéz. A valóságnak kétségtelenül reális oldala kiderül ebből a könyvből, dc csak az egyik oldala. Várjuk a könyv folyiatasát, ahol talán egyéb oldalak is megvilágosodnak. A kitűnő szerző nyilván majd ezze! IS szolgál. Niederhauser Emil Jean-Charles Asselain - Pierre Delfaud - Pierre Guillaume - Sylvie Guillaume -Jean-Pierre Kintz - François Mougel: PRÉCIS D' HISTOIRE EUROPÉENNE, XIXe XXe SIÈCLE Armand Colin, Paris, 1993. 34S o. EURÓPA RÖVID TÖRTÉNETE, XIX-XX. SZÁZAD Az új- és legújabbkori történelem területén a francia könyvpiac egyszerre mutatkozik rendkívül gazdagnak és bizonyos témákban rendkívül szegénynek, hiányosnak is. Ha pl. az alapkutatásokat nézzük, nem sok újdonságot találunk az utóbbi években. De a bőség zavarával küszködünk, ha Franciaország vagy Nyugat-Európa történetére keresünk rész- vagy összefoglaló munkákat. Közép- és Kelet-Európa története már lényegesen hiányosabb, s a megjelent munkákat is elsősorban a térség politikai helyzete, változásai ihlették. Egy-egy régió vagy akár földrész összehasonlító történeti vizsgálata pedig ritkaságszámba megy. A fent említett hat szerző könyve azonban ez utóbbi hiányosságot igyekszik pótolni, hiszen a 19-20. század Európájának bemutatására vállalkozik. A szinte bordeaux-iakból (a szerzők közül öten Bordeaux valamelyik egyetemének, míg Jean-Pierre Kintz a strasbourgi egyetem professzora) álló csapat könyve egy továbbképzésnek az eredménye, ahoi az európai társadalmak jelenkori történetének összehasonlító vizsgálata volt a cél. A kurzusok során derült ki, hogy a külföld történetének ismerete mennyire hiányos, és az is, hogy valójában ez nincs is megírva. Igaz, előzmények azért vannak: pl. a régmúltból Charles Seignobos összehasonlító Európa-története (Essai d'une histoire comparée des peuples de l'Europe, Paris, Editions Rieder 1938.), de említhetjük Robert Schnerb könyvét a 19. század történetéről (Le XIXe siècle, Paris, Quadrige/PUF. 1968) vagy Félix Ponteil egyetemes történelmét, mely a 18. század közepétől napjainkig összegzi elsősorban Európa múltját, jelenét (Histoire générale comtemporaine du milieu du XVIIIe siècle à nos jours, Paris, Dalloz, 1973.), s nyilvàn még lehetne példákat hozni. A legújabb kutatási eredmények alapján készült összegzés azonban valóban hiányzik. A vállalkozást viszont sem az előzmények, sem az azóta született eredmények nem teszik könnyűvé, még akkor sem, ha a szerzők szándékuk szerint sem törekedtek a teljességre. Ez a majdnem három és félszáz oldalas könyv inkább egy vázlat, ahol megpróbálták kitűzni az egyetemes összehasonlító történelem néhány jelzőkaróját. Ez pl. abban jelentkezik, hogy ezt a két évszázadot témák szerint csoportosítva mutatják be. Európa története így a politikában, kultúrában, gazdaságban és a társadalom alakulásában jelenik meg könyvükben. E négy részt aztán az idő és a hozzá tartozó téma koordinátái között bontják ki. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a szerintük 1815-tel kezdődő 19. századot kronológiailag két szakaszra osztják: az első 1850-ig tart, melynek egy alcímbe tömörített jellemzője az, hogy Európa a reakció és a liberalizmus között mozog. A forradalmak lezárulásától az első világháborúig tartó több mint fél évszázadot pedig a nemzetek és a demokrácia problémájával jelzik. Egy-egy alcímük tehát találóan összegzi az adott periódust, s ennek köszönhetően a címek, alcímek szinte vázlatát adják az 1992-ig feldolgozott két évszázadnak. Ez persze érthető, hiszen elsősorban egyetemistáknak, valamint a már végzett diplomásoknak készült a könyv, így a didaktikus szempontok fontos szerepet kaptak. A könyvet táblázatok, térképek valamint bibliográfia egészíti kj, s ezek szintén a^megértést s a további tájékozódást szolgálják.
