Századok – 1994

Dokumentumok - Gángó Gábor: Eötvös József írásai az Augsburgi Allgemeine Zeitungban III–IV/737

758 DOKUMENTUMOK nak, máskülönben nem beszélhetett volna bizonyos közigazgatási ágak egységéről, hanem az egész közigazgatás egységét követelte volna, továbbá egy olyan parlamentet kellett volna elképzelnie, amely mindkét ország képviselőiből, az egyes országgyűlések felett áll, és amelyiknek a kereskedelmi, had- és pénzügyeket irányítania kellene; ahogy bizonyosan tudjuk is, hogy egy efféle legfelső birodalmi tanács gondolata az egykori minisztérium több befolyásos tagjától nem volt idegen. Nehéz olyan intézményekről ítéletet mondani, amelyek gyakorlati működésére nincs példa, mindazonáltal egy dolog számunkra világos: nevezetesen az, hogy ennek a birodalmi tanácsnak — vagy bárhogyan is nevezzük e gyülekezetet — nagyszámúnak és a nép közvetlen választása által létrejövőnek kell lennie akkor, ha nem akarjuk a legfőbb alkotmányos jogokat feladni, és hogy ebben az esetben nincs semmiféle ok, amely miatt e közösön kívül még külön magyar és osztrák parlament szükséges volna. Az a gondolat, hogy e közös gyűlés valamiféle felsőházzá alakuljon át, közvetlen ellentétben áll azzal az alkotmányos alapelvvel, hogy a kormányzati jog csak a nép képviselői által gyakorolható. Ha valamikor elszánjuk magunkat arra, hogy a legfontosabb államügyek irányítását közös szenátusra bízzuk annak érdekében, hogy az osztrák és a magyar közigazgatás bizonyos ágaiban egységet teremtsünk, akkor mihamarabb előre kell lépnünk, és hogy a két országgyűlés egyesítéséhez eljussunk, szükséges, hogy megkíséreljük kideríteni, milyen következményei várhatók a viszonyok ilyetén elrendezésének. Ha Magyarország és Ausztria közös parlamentben kíván egyesülni, akkor ehhez három dologra kell figyelemmel lennünk. Először: Magyarországra. Másodszor: az osztrák örökös tartományok érdekeire. Harmadszor: ezeknek a német birodalomhoz való állására. Ami mindenekelőtt Magyarországot illeti, úgy véljük, hogy az ország anyagi érdekeit efféle egyesítés nemcsak nem veszélyeztetné, hanem egyenesen előmozdítaná. Egyesítés esetén mindazon okok maguktól megszűnnének, amelyek miatt Magyarország érdekeire mindeddig nem voltak tekintettel, sőt gyakran megsértették azokat, és előre látható, hogy az egyesített osztrák birodalmi gyűlés minden figyelmét ezeknek az érdekeknek szentelné. Szintén szükséges lenne, hogy Magyarországnak lehetősége legyen területi kiterjedése és népessége arányában az így egyesített birodalmi gyűlésben oly jelentős képviselethez jutni, hogy képes legyen elismertetni saját kívánatait és szükségleteit, különösen akkor, amikor Magyarország valamennyi képviselője nemzetiségi különbség nélkül fellépne, amint ez elvárható azon kérdéseknél, melyek az anyagi jólétet érintik. Ha politikai kérdések csak számolási kérdések lennének, és Magyarország a fejlődés azon fokán állna, ahol az anyagi érdekeket a tömeg is felismerné, és cselekede'ei zsinórmértékéül venné, akkor véleményünk szerint a magyar és osztrák parlament egyesítésének útjába Magyarország oldaláról nem gördítenének akadályokat. Ha azonban megfontoljuk, hogy a magyar nép milyen állhatatosan ragaszkodott korábban függetlenségének eszméjéhez, akkor helyeseben ítélhetjük meg azokat a nehézségeket, melyek azelőtt állnak, hogy Magyarország saját akaratából függetlenségéről lemondva a birodalomba belépjen, különösen, ha nem feledjük, hogy talán nincs még ország, ahol az anyagi érdekeket mind ez idáig jobban elhanyagolták volna, és hogy olyan népet is nehezen lehetne találni, amelyik