Századok – 1994

Dokumentumok - Gángó Gábor: Eötvös József írásai az Augsburgi Allgemeine Zeitungban III–IV/737

DOKUMENTUMOK 759 politikai kérdések eldöntésénél anyagi érdekeire kevesebb tekintettel lett volna, mint a magyar. Bizonyíték erre az a mód, ahogyan Magyarországon majdnem egyhangúan nyilatkoztak az osztrák-magyar vámvonal felállításának felvetett javaslatáról. Egy majdnem teljesen agrárország számára, amelyik nyersanyagainak legnagyobb részét az osztrák birodalomba viszi ki, e vámvonal felállítása kétségkívül nagy anyagi előnyökkel volt összekötve. Az az eszme, hogy az ország iparát vámok által emeljük, miáltal később a mezőgazdaságnak nagyobb előnyei származnának, mivel annak külföldi piacot biztosítanak, túl távoli volt, mintsem hogy a tömeg véleményére befolyást gyakoroljon, általában mégis a vámvonal felállítása mellett nyilatkoztak, éppen mivel abban inkább az elkülönülés eszközét látták, és még nagy anyagi hátrányokat is elviseltek, hogy Magyarországot Ausztriával szemben külföldnek és ne tartománynak tekinthessék. Egyáltalán nem célunk e nézetet védelmezni; meg vagyunk győződve arról, hogy a vámvonalat századunkban bizonyára általánosan előnynek tartják, de ahogy az egyes ember, úgy minden nép cselekedeteire nemcsak az érdekek, hanem személyes tulajdonságok, sőt, előítéletek is a legnagyobb hatást gyakorolják, és úgy hisszük, hogy ebben az esetben ez utóbbiak fognak leginkább a magyar és az osztrák törvényhozás egyesítésének útjába állni; olyannyira, hogy szilárd meggyőződésünk szerint ez az egyesítés csak fizikai vagy erkölcsi kényszer segítségével valósítható meg. Kérdés, hogy kívánatos lehet-e Magyarország és a birodalom így véghezvitt egyesítése? Azokból az előnyökből, amelyek Ausztria és különösen fővárosa számára a korábbi viszonyokból származtak, a bekövetkezett változások után több visszahozhatatlanul elveszett. Ha Magyarország a többi tartományhoz hasonlóan kész önként a birodalomba belépni, akkor a magyar képviselők nehezen szavazhatnak majd olyan rendelkezésekre, melyek tartományuk erdekeit Bccs gyarapításának rendelik alá, ahogy ez eddig történt; az egyes részek anyagi cs nemzeti érdekeire is veszélyt jelenthet Magyarország parlamentáris egyesülése az örökös tartományokkal akkor is, ha az — mint mondottunk — teljesen szabad elhatározásból történnék. Az ipar, amely felvirágzását, helyenként egyenesen létét a neki nyújtott kedvezményeknek köszönhette, ezek fennmaradására tovább nem számíthat, ha az agrárérdekek az osztrák birodalmi gyűlésben olyan túlnyomó képviseletet szereznek, mint annak Magyarország csatlakozásával történnie kell; és akkor a kedvezőtlen arány, mely a német és a szláv elem között a birodalmi gyűlésben már most fennáll, 15 millió ember — akiknek alig egy tizenkettede német — képviselőinek felállítása után még kedvezőtlenebb lesz. Egyszóval: ha végiggondoljuk a magyar cs az osztrák országgyűlések egyesítésének valószínű eredményeit, sok mindent fogunk találni, ami Ausztriára nézve hátrányos következményekkel jár, és csak akkor kerülhető el, ha az egyesítés a birodalomhoz tartozó valamennyi nép szabad elhatározásából történik, ha e viszony abból a meggyőződésből ered, hogy valamennyinek a javára szolgál. De ha azt vesszük fontolóra, hogy e viszony nem a ncpek szabad elhatározásából létesül -márpedig ismételjük, hogy Magyarország ezt másképpen mint szomorú szükségszerűséget nem fogadná el, mit várhatunk hát? A cclunk a birodalom belső egysége: Írország uniójának példája nem bizonyította eléggé, hogy ehhez a parlament egyesítése nem elegendő, vagy túl erősnek hiszik-e Ausztriát, midőn — mikor még új alkotmányos formái erősödhetnének — repeal agitation veszélyének teszik ki, ami