Századok – 1994

Dokumentumok - Gángó Gábor: Eötvös József írásai az Augsburgi Allgemeine Zeitungban III–IV/737

756 DOKUMENTUMOK VI Magyarország Ausztriával való összeköttetése a márciusi napok eseményei után perszonáluniós viszonnyá változott, amelynek megfelelően a birodalom mindkét fele az államélet minden ágában saját különálló igazgatással rendelkezett. Az osztrák minisztérium követelése, legegyszerűbben kifejezve, abban állott, hogy az igazgatás korábban meglevő egysége, legalább a legfőbb ágakban — vagyis a had-, pénz- és kereskedelmi ügyben — állíttassék vissza. Mivel a módot, ahogy ezt az egységet megteremteni kellene, nem közli az emlékirat, és itt — mint a legtöbb politikai kérdésnél — nagyon sok azon múlik, hogyan akarják a célt elérni, röviden előszámlálnánk az egység elérésének valamennyi lehetőségét, majd pedig azt fontoljuk meg, hogy akad-e közöttük olyan, amelyik Ausztria érdekében kívánatosnak mondható. Két előfeltevésünk van, hogy ezeket az érdekeket helyesen mérjük fel. Az első az, hogy Ausztriának érdekében áll, hogy alkotmányos szabadságát megőrizze. Másodszor: minden olyan intézkedés, amely Németország egységét lehetetlenné teszi, összeegyeztethetetlen Ausztria érdekeivel. E második előfeltevés bizonyításától e helyütt eltekinthetünk, mivel Ausztria ebbéli meggyőződését kifejezte azáltal, hogy részt vett a frankfurti birodalmi gyűlésben. Ha a cél a korábbi egység helyreállítása a had-, a kereskedelmi és a pénzügyben, akkor e közigazgatási ágakban Magyarországnak és Ausztriának közös minisztériumokkal kell rendelkeznie. Ez csak a következőképpen történhet. Vagy úgy, hogy az ezen kormányzati ágak irányításával megbízott miniszterek sem a magyar, sem az osztrák országgyűlésnek nem tartoznak felelősséggel, és az ügyeket, amennyiben e tárgyakkal kapcsolatosak, hagyományos módon, azaz cs. k. udvari hivatalokon keresztül fogják igazgatni. Vagy úgy, hogy Magyarország had-, pénzügyi és kereskedelmi tárcája osztrák miniszterre lesz bízva, aki ezért az osztrák birodalmi gyűlésnek felel. Vagy úgy, hogy a kereskedelmi, a hadügy- és a pénzügyminisztérium sem magyar, sem osztrák nem lesz, hanem vezetőjük alkotmányos miniszterként mind a magyar, mind az osztrák minisztériumnak felelős. Vagy úgy, hogy minden kérdés, ami a hadügyi, pénzügyi és kereskedelmi tárcára vonatkozik, egy szenátusra lesz bízva, amelybe mind Magyarország, mind Ausztria népességének és területi kiterjedésének arányában tagokat küld, és amelynek az említett miniszterek felelősek. Vagy végezetül úgy, hogy a magyar és osztrák országgyűléseknek jelen alakjukban meg kell szűnniük, és mindkét rész valamennyi ügyét közös parlament döntené el. Ami az első lehetőséget illeti, annál hosszabban időzni felesleges. Oly alkotmányt, mely mellett a had-, a kereskedelmi és a pénzügyet nem alkotmányos szervek igazgatják, nem lehetne annak nevezni, és bármennyire kívánatosnak is tűnjék a birodalom integritásának fenntartása, nem hisszük, hogy létezne Ausztriában párt, akármilyen kicsiny, amelyik azt ezen az áron akarná. Térjünk át másfajta egyesülésre - a minisztériumokéra: ami azt jelentené, hogy Magyarországnak a had-, kereskedelmi és pénzügyekre nézve nem lenne saját minisztériuma, hanem Magyarország e kapcsolatait az osztrák minisztériumok igazgatnák. Hogy fogalmat alkossunk arról, hogy jogilag e követelés Magyarországon milyen messzire vezetne, gondoljunk egyszer arra, hogy ezt az igényt Magyarország támasztotta volna Ausztriával szemben.