Századok – 1994
Dokumentumok - Gángó Gábor: Eötvös József írásai az Augsburgi Allgemeine Zeitungban III–IV/737
744 DOKUMENTUMOK Europa's auch ihr Bestehen von der Existenz und Kraft der österreichischen Monarchie abhängt."33 A Müncheni vázlatban pedig a következőket olvashatjuk: „[...] austriának külső helyzetét tekintve a birodalmat ugy kell rendezni, hogy az a külföld irányában erös legyen. — Hogy mind azon okokat mellyek a birodalom egyes népeit szétágaztatják el kell távolitanif.] S a menyiben eddig nem léteznek olly dolgokat teremteni mellyek a szétágazó népeket öszvetartsák. Hogy azonban mind ez csak olly uton történhetik hogy általa a szabadság egyenlőség és nemzetiségi követeléseik eszméiből kiindulva, magokat meggyőződéseikben sértve ne érezzék."3 4 Továbbá a cikk mintegy kifejti Eötvösnek a Müncheni vázlatban tömören megfogalmazott intelmét az államférfiaknak a nép érzéseihez való kívánatos viszonyáról: „Birodalmak organisatiójánál két dolog van mit statusférfiúnak soha szeme elöl veszíteni nem szabad.- A közállománynak helyzete. Azon eszmék mellyek a közállományban uralkodók mert bár milly lenézéssel szóljanak is egyes úgynevezett statusférfiak a nép nézeteiről s érzeményeiröl, bizonyos hogy semmi kormány forma állandóságra nem számithat melly a nemzet érzelmeivel ellentétben áll."35 Az érvelést, fogalmazást illetően Eötvösre vall a történeti tapasztalatra való feltétlen hagyatkozás: „Wer die Geschichte Ungarns kennt, wird leicht davon überzeugt werden"; „sollte in so viel ganz analogen Erfahrungen aus der Vergangenheit nicht eine Lehre für die Zukunft seyn"; „es hat sich in der letzten Ziet viel verändert, doch immer nicht so viel daß diese Erfahrungen der Vergangenheit uns für die Gegenwart nicht als Richtschnur dienen könnten". Úgy vélem, mindezek a konkordanciák Eötvös szerzőségét meggyőzően bizonyítják. Ha elfogadjuk ezt, akkor ki kell térni azokra az új elemekre is, amelyekkel e cikk kiegészíti a forradalom utáni szövegekben másutt olvasható fejtegetéseket. Itt Eötvös Magyarországnak enyhe, mintegy kivételezett bánásmódot követel a birodalom más népeihez képest. Reálisan felméri, hogy az 1848-as értelemben vett alkotmányosság követelése lehetetlen: helyette visszanyúl a rendi alkotmány megengedte sérelmi politika érveihez: Magyarországnak a török birodalom elleni harcait, Mária Terézia megsegítését és a Napóleon elleni rendi felkelést idézi fel, nemcsak Bécshez, hanem az egész európai közvéleményhez intézve szavait. Igazán Eötvöshöz méltóan történeti léptékűnek és egyúttal zavarbaejtően jól elhelyezettnek mondható az, ahogy azoknak a példáknak a sorában, melyekkel Magyarországnak az európai kultúrkörbe való tartozását bizonyítani kívánja, utolsónak az 1848-49-es forradalmi hullámban való részvételét is megemlíti, vagyis éppen azt, ami miatt az ország a megtorlást elszenvedi. A most közreadott szövegek — nemcsak fordításban, hanem eredeti nyelven is, a hozzájuk tartozó apparátussal együtt — Eötvös József történeti és állambölcseleti műveinek az Argumentum Kiadónál előreláthatóan rövidesen megjelenő második kötetében kapnak helyet.
