Századok – 1994
Közlemények - Senga Toru: Tokutomi Soho; Vámbéry Ármin és a millenáris Magyarország – Vámbéry Ármin a japán diplomácia szolgálatában az orosz-japán háború idején III–IV/708
VÁMBÉRY ÁRMIN ÉS AZ OROSZ-IAPÁN HÁBORÚ 72Ï Vámbéry, aki a július 22-iki levelében (ld. a Függelékben közölt 1. levelet) honoráriumot kér Makinotól ezért a kiadványért, 26-án is intéz hozzá egy levelet, amely úgy tűnik, csak japán fordításban maradt ránk. Ebben megemlíti, hogy megkapta a kért 100 fontnyi honoráriumot, amely szerinte arányban áll azzal az összeggel, amelyet az angol és amerikai kiadóktól szokott kapni. „Az írásban már 40 éves tapasztalatokkal rendelkezem — írja tudósunk —, egy ország politikájáért nevemet nyilvánosságra hoztam, és nem vagyok az, aki csupán az anyagi javakért dolgozott. Magas motiváció az oka, és így nagyon boldog lennék, ha Őexcellenciája értesíteni tudná a tisztelt kormányt arról, hogy saját jószántamból írtam a könyvet. Mivel már a tisztelt országért nyilatkoztam, elköteleztem magam arra, hogy ezek után is teszek szolgálatokat az ország érdekében és védelmében." Ezután arról szól, hogy a francia fordító munkája még nincs kész, és megjegyzi, hogy a borítóval kapcsolatban Makino utasítását jónak tartja, miszerint a francia kiadáson egy krizantémum és a felkelő nap legyen. A már megjelent német kiadással kapcsolatban Vámbéry azt írja, hogy a könyvecskéjéről táviratok útján már a japánok is értesültek, így Tokióból, Yokohamából és egyéb helyekről érkeztek megrendelések; párizsi, londoni, berlini stb. információkból pedig úgy értesült, hogy nagy híre van a könyvecskének, amely úgy tűnik, nagyjából kedvező fogadtatásra talált, bár ő még nem ismert sok ismertetést. Makino Vámbéry ezen levelének japán fordítását csatolva július 30-án jelentést küld a külügyminiszternek, amely a magyar tudós könyvével szorosan összefüggő eseményeket tartalmazza. Eszerint Bajorország bécsi követe említést tett Makinonak — nyilván nem tudva, hogy a háttérben a japán diplomata áll — Vámbéry szóban forgó könyvéről és annak tartalmáról egyetértvén vele.3 7 Makino ugyanezen a napon azt táviratozza haza Komurának, hogy küldjön 6100 yent, amelyből Vámbéry művének kiadási költsége 1700 yen, a következő 6 havi járadék stb. 1400 yen és a titkosszolgálati pénz 3000 yen.3 8 A külügyminiszter augusztus l-jén máris visszatáviratozza neki, hogy 15 000 osztrák koronát (guident) küldött táviratilag.39 Makino nem sokkal később a könyv visszhangjával kapcsolatban kiegészítő jelentést írt haza. Ebből megtudhatjuk, hogy a Times bécsi tudósítója, [Henry Wickham] Steed — akivel Vámbéry is kapcsolatban állt40 — olyan információval is szolgált a japán diplomata számára, miszerint a bécsi bajor követ Németország birodalmi kancellárjának [Bernhard von Bülownak] és Bajorország miniszterelnökének [Klemens von Podewils-Dürniznek] is elküldte a kiadványt tájékoztatásul. Ezek alapján Makino úgy vélte, hogy a könyvecskével, elterjesztvén azt a német felső társadalmi körökben, sikerült kisebb-nagyobb szimpátiát kelteni Japán iránt a sárga veszedelem kérdésével kapcsolatban.41 Augusztusban és szeptemberben napvilágot lát Vámbérynek a „Le péril jaune" с. négyrészes cikksorozata a „Revue d'Orient et de Hongrie" nevű lapban, amelynek egyik szerkesztője Strausz volt.42 Az azonos címet viselő, önálló kiadvány pedig, amelyről bizonyára szó esett Vámbéry és Makino között szeptemberben, amikor tudósunk felkereste Bécsben a japán követséget (ld. a Függelékben közölt 1. levelet), valószínűleg késve csak októberben jelent meg.4 3 Hayashi Tadasu Japán nagy-britanniai rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere 1904. október l-jén Londonból levelet intézett Makinóhoz, amelyben arra kéri őt, hogy jutassa el a mellékelt levelet Vámbérynek. A szóban forgó levél természetesen nem maradt fenn Hayashi levelében, amelyet a japán Országgyűlési Könyv-
